Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
RÓZSA HUBA JHWH az egyetlen Isten-A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) Az első parancs — „Ne legyenek neked más istenek előttem” — utolsó kifejezése „előttem” (’JET*?? ‘al-panaj) az értelmezés több lehetőségét kínálja, ugyanis az ‘al-p'né (’ID^P) szókapcsolatnak többrétű jelentésámyalata van: „előtte”, „színe előtt/elé”, „vele szemben”, „irányában”, „ellenére”, „kárára”, azaz a jelentésárnyalatok egyszerre átfogják a jelenlét és a szembenállás lehetőségeit48. A jelen esetben megfontolandó, hogy a pánim (O’JD) szó a héberben pars pro toto értelmében az egész személyt is jelölheti, s így az első parancsban az ‘al-p'né (’JET^P) szókapcsolat a „más isteneket” JHWH elé, JHWH jelenléte elé, vele szembe állítja. Ezért az Ex 20,3/Dt 5,7 esetében az „előttem” ‘al-panaj) esetében JHWH jelenlétéről van szó, amelyben egyszerre a jelenlét és konfrontáció lehetősége is benne értendő, és a parancsot a „Ne legyenek neked más istenek az én jelenlétemben” úgy is „mint az én riválisaim”jelentésben értelmezendő49. A „más istenek” általános értelemben korlátozás nélkül minden istenséget jelöl és nem is képmások felállítására kell gondolni, az ‘al-p'né (’JD"by ugyanis egy szellemi viszonyt is kifejezhet50. Mindent összevéve az első parancs fontos állomás a monolatrikus kijelentések sorában és előre mutat Izrael a teoretikus monoteizmusnak megfogalmazására. 3° Kijelentés, amely Isten egységét!egyetlenségét mondják ki „JHWH egy ” (Dt 6,4). A Deute- ronomiumban JHWH-kijelentések sorát találjuk. Ezek között van a Sema Jisraél „Halld, Izrael!” felszólítással a kizárólagosság egy több irányban is értelmezhető hitvallása (Dt 6,4): „Halld Izrael!JHWH a mi Istenünk, JHWH ‘ehad” (711X TTITT U’TlbK 71177’ biOÍT A hitvallás utolsó szava 7T1N (‘ehad) az értelmezés több lehetőségét kínálja fel, amely a hitvallás jelentését módosítja51. Ha a hitvallást a Deuteronomium jelenlegi kánoni formájának összefüggésében olvassuk, akkor a Dt 4,35-ben található monoteista kijelentés értelmében — „JHWH az Isten, nincs más rajta kívül”—a monoteisztikus jelentést kap, vagyis JHWH az egyeden Isten: ,JHWH a mi Istenünk, JHWH egyetlen”. Ezt az értelmezést találjuk az Újszövetségben is, lásd Mk 12,29 „Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr”. Megmarad azonban az a kérdés, hogy az egyetlenséget a Dt 6,4-ben hogyan értelmezzük a kánoni forma létezése előtt, amikor a hitvallás még nem állt összefüggésben a Dt 4,35 monoteista kijelentésével. Másik lehetőség a ITIN 71171’ kijelentés monojahvisztikus értelmezése, szemben a po- lijahvizmussal, amely feltételezi, hogy JHWH-t számos szentélyben tisztelték és jelenléte a helyi kultuszban különböző vonásokat vett fel. Ezzel az a veszély fenyegetett, hogy JHWH alakja különböző JHWH-alakokra válik szét. A Dt 6,4 tehát JHWH egységét kívánja hangsúlyozni. Következésképpen a kijelentést így fordítjuk: „JHWH a mi Istenünk, JHWH egy” vagy „JHWH a mi Istenünk, /egyetlen! egy JHWH”. Ezt az értelmezést látszik alátámasztani a Kuntillet Agrudból ismert feliratban a „szamáriai JHWH” isten48 Lásd Knierim, R., Das erste Gebot, ZAW 77 (1965) 20—39., 23—27.; — Reindl, J., Das Angesicht Gottes im Sprachgebrauch des Alten Testaments, EThSt 25, Erfurt 1970, 40—52.; — A. S. Van Der Woude, art, DID pánim Angesicht, THAT II., (1976) 432-460., 459-458. (3/c); - Simian-Yofre, H., art., DID pánim, ThWAT VI., (1988) 629-659., 656-657. (VI/4). 49 Simian-Yofre, H., art., DID pánim, ThWAT VI., 656.; - Dohmen, Ch., Exodus 19-40, 105. 50 Reindl, J., Das Angesicht Gottes, 45. Az értelmezés valamennyi lehetőségének ismertetését, a szerzők és a szakirodalom felsorolásával lásdLoRETZ, O., Des Gottes Einzigkeit. Ein altorientalisches Argumentationsmodell zum »SchmaJisrael«, Darmstadt 1997, 61—84., rövid összefoglalását lásd Braulik, G., Das Deuteronomium und die Geburt, 119-122. = Studien, 261—264. és Veijola T., Höre Israel! Der Sinn und Hintergrund von Deuteronomium VI 4-9, VT 42, 4 (1992) 528—541., 529-536. 174 TEOLÓGIA 2006/3-4
