Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) ■ RÓZSA HUBA név52. Lehetséges, hogy Dt 6,4-ben a JHWH egyetlensége kijelentésének a kánaánita vallás ellen irányuló éle is van, amennyiben közvetve a Baál-kultusz és annak sokfélesége ellen, vagy egyáltalán az idegen istenségek és kultuszhelyeik sokasága ellen szól. Ezt a jelenséget a próféták is kárhoztatják, mint Jeremiás: „Hol vannak hát isteneid, amelyeket csináltál magadnak? ... Mert annyi istened van,Júda, ahány városod; és annyi oltára van nálad Baálnak, ahány utcája Jeruzsálemnek. Ahány városod, annyi istenséged van” (Jer 2,28)53. Felvetődik az a lehetőség is, hogy a kijelentés hátterében a Deuteronomiumban képviselt kultuszcenralizáció is állhat, azaz JHWH-t csak egyetlen helyen, Jeruzsálemben szabad tisztelni54. Egy további értelmezés Dt 6,4 értelmét a Dt 6,5-ben az Izraelhez intézett szeretet- parancs összefüggésben „ekkléziológikusan” magyarázza: „Halld, Izrael! JHWH a mi Istenünk, JHWH egyetlen! (4. vers) Szeresd JHWH-t, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! (5. vers)”. Vagyis JHWH az egyetlen (TTIN) az istenek közül, akihez Izrael minden (*?D) erejével szeretetben elkötelezett, és mint a saját Istenét kell szeretnie. Ez azt jelenti, hogy JHWH csak mint Izrael Istene lesz „egyetlen”, akit Izrael egyedül szeret. A Dt 6,4 a szeretetből fakadó elkötelezettség keretében fejezi ki JHWH kizárólagos tiszteletének igényét. Tehát nem a monoteizmus értelmében vett egyetlen Istenről van szó, hanem a kijelentés Izraeltől mint közösségtől kizárólagos szeretetet követel a saját „Egyetlenéhez”, éspedig JHWH-hoz, ahogy a szöveg mondja „a mi Istenünk”-höz. A kijelentés politeisztikus összefüggésben hangzik el (lásd Dt 6,14), s akárcsak az első parancs, nem zárja ki más istenek létét55. Egy másik további magyarázat szintén JHWH és Izrael kizárólagos kapcsolatára épít. Eszerint a Dt 6,4b a parallelismus membrorum szabálya szerint felépített hitvalláskijelentés vagy akklamáció, amely két egyenlően felépített részből, két párhuzamos névszói mondatból áll, amelyekben az „a mi Istenünk” és az ,,4118” számnév állítmány szerepét tölti be: „JHWH a mi Istenünk, JHWH egyetlen.” A számnév empfatikus „egyetlen” értelemben fordítandó, és a megelőző párhuzamos „a mi Istenünk” kijelentéssel a második mondat azt hangsúlyozza, hogy JHWH a mi egyetlen Istenünk. Ezen a módon JHWH és Izrael kapcsolata jut fejezésre, JHWH Izraelhez, Izrael pedig JHWH-hoz elkötelezett. A Dt 6,4b-ben az egyetlenség azt mondja ki, hogy JHWH, aki Izrael Istene, O az egyetlen, aki népének képes mindazt megadni, amit az emberek Istenüktől mint életük forrásától és védelmezőjétől várnak56. 52 A felirat értelmezésében nem egységes a kutatók álláspontja, az értelmezés problémáit bővebben lásd az értekezés első részben Teológia XIL évf. 3-4 (2005), 146-147., a jelen értekezés további részében. 53 Schmidt, W. H., Alttestamentlicher Glaube, 106. 54 G. Braulik kizága annak lehetőségét, hogy a kijelentést a Deuteronomiumban is képviselt kultuszcentralizációból vezessék le, mert a Deuteronomium sehol sem indokolja a kultuszcentralizációt az egy JHWH mivoltából, hanem kiválasztó (TQ) akaratából, lásd Das Deuteronomium und die Geburt, 120 = Studien, 262; hasonló véleményen van Veijola, D., Höre Israeli, 530-531., és Loretz, O. is Des Gottes Einzigkeit, 64. 55 Braulik, G., Das Deuteronomium und die Geburt, 121-122. = Studien, 263-264.; Deuteronomium 1-16,17 (NEB), Würzburg 1984, 55—56. Értelmezését elfogadja Rechenmacher, H, „Ausser mir gibt es keinen Gott", 197. 56 Veijola, T., Höre Israel 531—534; Das Bekenntnis Israels. Beobachtungen zu Geschichte und Theologie von Dtn 6,4—9, ThZ 48 (1992) 369-381.; - Loretz, O., Des Gottes Einzigkeit, 66-84.; - Oorschot, J. Van, „Höre Israel...!” - der eine und einzige Gott Israels im Widerstreit, in: Polytheismus und Monotheismus in den Religionen des Vorderen Orients, M. Krebemik—J. von Oorschot szerk., AOAT 298, Münster 2002, 113—135., 124—130. — Loretz, O., JHWH egyetlenségének hitvallását az ókori Kelet beszédmódjából vezeti le, ahogy Mezopotámiában és Egyiptomban az istenek összehasonlíthatatlanságáról és egyetlenségéről beszéltek. A felülmúlhatatlannak TEOLÓGIA 2006/3-4 175
