Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten -A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) U RÓZSA HUBA raelnek kötelessége elismerni (14. v.). Az ennek folyományaként megjelölt tiltott cselekmény a más istenek előtti lebomlás, imádás céljából (7111121 hitpaél igetörzs földig leborul) (Ex 34,14 vö. Zsolt 81,10): „Nem imádhatsz (7171121 hitpaél igetörzs) más istent ("17IX bX), mert JHWH neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten A kizárólagosság parancsa ez esetben is nyilvános, kultikus cselekedet formájában fejezi ki a tilalmat, amely a szövegösszefüggésbe való beágyazottságból következik. Amíg az eddig tárgyalt szövegekben a más istenek tilalma a szövegösszefüggésből következően kevésbé átfogó és általános érvényű. Minden esetben a más istenekhez való kapcsolat konkrét lehetőségeit, elsősorban kultikus cselekedeteket nevez meg, ill. tilalmaz. Ezzel szemben a dekalógus (Ex 20,2—17; Dt 6—21)43 első parancsa (Ex 20,3; Dt 5,7 vö. Zsolt 81,10) a más istenekhez való minden elgondolható lehetőséget kizár; „Ne legyenek neked más istenek előttem” CIS"1?? D’“in8! Q’Tfaj "J^TTiT Xb). Ennek következtében a kizárólagosság összefoglaló és absztrakt megfogalmazása az első parancsban felülmúlja a többit, amelyek hagyománytörténetileg ősibbek44. Az idegen istenek tilalmának jelentéséhez az első parancs szövegében két szempontot kell figyelembe venni, egyrészt a tilalom a JHWH kizárólagos tiszteletének védelmére irányul, monolatrikus jellegű, másrészt a parancs absztrakt megfogalmazása45. Az első parancs monolatrikus, vagyis azoknak a kijelentéseknek vonulatába tartozik, amelyek tiltják Izrael számára más istenek bármiféle tiszteletét, és azt követelik, hogy Izrael egyedül JHWH-t tisztelje. Ugyanakkor nem tagadják más istenek létezését. Mint eddig láttuk a kizárólagosság igénye az Ószövetség bibliai hagyományában gazdag változatosságban megtalálható (Ex 22,19; 23,13; 34,14; Dt 6,14; Zsolt 81,10 stb.), de a dekalógusban már egy késői, összefoglaló, tudatos megfogalmazásban jut kifejezésre46. Az első parancs alapkövetelése az, hogy Izrael csak és kizárólag JHWH-t tisztelje, de alapvetően nem vitatja vagy záija ki más istenek létezésének lehetőségét. Az isteneket nem „létükben”, hanem Izraelhez való viszonyukban tagadja. Ugyanakkor a kizárólagos tisztelet parancsa nem foglalja magában más istenek létezésének hitét, legfeljebb csak feltételezi azt. Létezhetnek ugyan, de semmit sem jelentenek Izrael számára. A megfogalmazás absztraktsága a „van, lenni” (7P7I) ige alkalmazásában mutatkozik („Ne legyenek neked más istenek”), amely ennek következtében általános jelentést ad a tilalomnak, és elkerüli azt, hogy a más istenek tilalmával összefüggésben konkrét cseleke- detet/ket jelöljön meg. Akárcsak a magyar nyelvben, a lét igével a héberben is kifejezi „bírni” ige értelmét („nekem van” — „bírok”). A parancsot — „Ne legyenek neked más istenek” — így is megfogalmazhatnánk: „Ne bírj más isteneket”. Ezzel a megfogalmazással a dekalógus első parancsa a tilalom általánosításával kizár minden kapcsolatot és kapcsolat lehetőségét más istenekkel, legyen az áldozatbemutatás, nevük hívása és tisztelete. Nemcsak a nyilvános, hanem a privát szféra cselekedetei, olyanok is, amelyeknek a lehetősége még fel sem merült47. Ezért a parancs minden helyzetben újra értelmezhető és alkalmazható. 43 A dekalógus Crüsemann, F., Bewahrung der Freiheit. Das Thema des Dekalogs in sozialgeschichtlicher Perspektive, Gütersloh 1983, 19982. Hossfeld, F. H., Der Dekalog. Seine späteren Fassungen, die originale Komposition und seine Vorstufen, OBO 45, Göttingen 1982, 267. 45 Dohmen, Ch., Exodus 12-40, HThKAT, Freiburg 2004, 104-106. Lásd Crüsemann, F., megfontolásait a dekalógus keletkezéséről (Bewahrung der Freiheit, 18—19. 20-27). 47 Schmidt, W. H. art. „Monotheismus: II. Altes Testament", (TRE) XXIII (1994), 242. TEOLÓGIA 2006/3-4 173
