Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész)
JHWH az egyetlen Isten - A monoteizmus Izrael vallástörténetében (III. rész) ROZSA HUBA át az volt a célja, hogy Izraelben kizárólagosan csak JHWH-t tiszteljék Istenként. Az Illésről szóló elbeszélésekre (lKir 17—19; 20—22 /Illés csak a 21. fejezetben lép fel; 2Kir 1; 2) kétségtelen aJHWH-hit kizárólagosságának igénye nyomja rá a bélyegét, de az elbeszélések kánoni formája hosszú redakciós folyamat során alakult ki irodalmi és teológiai szempontból egyaránt, amelyben a deuteronomisztikus feldolgozásnak jelentős szerepe volt19. A kutatás többszörösen kísérletet tett és tesz arra, hogy a kánoni formából kiindulva meghatározza azt az alapot, amelyből kiindult az irodalmi folyamat, és megközelítse a Kr. e. 9. században fellépő történelmi Illés alakját és tevékenységét. Ez a törekvés nem hozott egyértelmű eredményt20. A tudományos álláspontok megoszlanak abban is, hogy az bibliai Illés elbeszélések milyen mértékben nyújtanak alapot a történeti Illés szerepének megismerésére21. Az Illés-hagyomány kritikus elemzése azonban nem záija el az utat a történeti Illéshez és tevékenységéhez. Az elbeszélések beilleszkednek az Omri és a Jehu dinasztia korának történetébe22, és lehatárolható az a legősibb Illés-hagyománynak tekinthető szövegállomány, amelyből megismerhető Illés fellépése a JHWH-hit kizárólagosságának érdekében. Már a neve is (Illés = HTbN jelentése JHWH az én Istenem) kifejezésre juttatja ezt a sajátosságát. A nagy szárazság meghirdetése — „Amint igaz, hogy él JHWH, Izrael Istene, aki előtt állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz se harmat se eső, csak az én szavamra” (lKir 17,1 vö. 18,1; 18,41—46) — kifejezésre juttatja, hogy JHWH, Izrael Istene a vegetáció egyedüli ura, akinek hatalma van a termékenységet biztosító eső és harmat adományozására vagy annak visszatartására. O rendelkezik tehát a természet erőin. A tartós szárazságot Acháb miatt ért büntetésnek tekintették (lKir 2b. 3a. 5 köv.). Amikor Achaszja király leesett palotája tetejéről, betegségében Ekron istenéhez Baál-Zebulhoz fordul, hogy tudakozódjon felépülésének lehetőségéről: „Kérdezzétek meg Baál-Zebubot, vajon felépülök-e bajomból?” (2Kir 1,2—8. 17aOC). A király kérdéséből kifejezésre jut az a meggyőződése, hogy Ekron istenét Baál-Zebult az élet és a halál urának tekinti. Illésnek a királyhoz intézett szemrehányó kérdésében — „Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni?” (2Kir 1,3.6) - aJHWH-hit kizárólagosságának szempontjából két fontos elem rejlik. Egyrészt kifejezésre jut benne az, hogy ki az élet egészének, az egészség és halál valódi ura Izraelben, aki bajt hozhat és 19 A deuteronomisztikus redakció szerepét általában elfogadja a kutatás, de mértékének megítélésében már ingadoznak a vélemények. 20 A főbb megoldási kísérletek rövid áttekintő bemutatását lásd Beck, M., Elia und die Monolatrie, 30—38; Köckert, M., Elia. 143-144. A történeti Illés szerepére való visszakérdezés lehetőségét pozitiven ítéli meg pl. G. Hentschel, W. Thiel, további támpontot ad ebbe az irányba R. Smend, utalva Illés nevének jelentőségére, míg a historicitás kérdését negativen ítéli meg E. Würthwein, M. C. White, M. Köckert. E. Blum szerint az lKir 17-19. fejezetek egységesen szerkesztett irodalmi egész, amely feltételezi az Elizeus-hagyomány és az ítéletes prófécia létezését. Ez utóbbi tema- tizálása az Illés-elbeszélésekben E. Blum szerint Jeruzsálem pusztulását feltételezi, ezért késői eredetű (kora fogság utáni idő). A fejezetek késői eredetű egységesen szerkesztett formája aligha ad lehetőséget, hogy eljussunk a históriai Illéshez. F. Crüsemann szintén azt az álláspontot képviseli, hogy az Illés-elbeszélések egységesen szerkesztett egész, amelyből az előfokozatokra és az elbeszélés kialakulásának folyamatára nem lehet visszakövetkeztetni. Az elbeszélések nem egyszerűen a történeti események visszaadása, hanem Illés alakját úgy tükrözik, ahogy a későbbi hagyományozok azt látták és értelmezték. Ennek ellenére nem kitalált történetek, hanem a valóságot értelmezték. Ezért a históriai Illésre vonatkozóan bizonyos biztos pontok megállapíthatók. Az egész korszak vallástörténeti-politikai kiértékelését, benne Illés szerepének elhelyezésével lásd Albertz, R., Religionsgeschichte Israels in alttestamentlicher Zeit I, ATD Ergänzungsreihe Bd 8/1, Göttingen 1992, 226-244. TEOLÓGIA 2006/3-4 167
