Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
KUMINETZ GÉZA ■ A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében gemmel. Tehát egy másik vonatkozó vallási tanítás nem sértheti őt lelkiismeretében. Mivel a lelkiismeret a dolog megítélésének legfőbb fóruma, még akkor is, ha ítélete objektíve téves. Ha pedig a nem katolikus megkeresztelt az Istennel és egyházával kapcsolatos igazság keresése közben hallja a katolikus tanítást az egyház egyetlen voltáról, s lelkiismeretében megszületik a sugallat, a döntés, oda kell tartoznom, akkor ez lesz a kötelessége, s a társadalomnak - mind az egyházinak, mind pedig a világinak - ezt tudomásul kell vennie. Tehát ilyen esetben az illető nyilatkozata a perdöntő. Ilyen esetben a prozelitizmusnak még a látszata sem áll fenn. 4. A katolikus hívek jogállása a kánonjogban 4.1. Azok, akik felnőtt korban veszik fel a keresztséget A Katolikus Egyházban taggá úgy lesz valaki, hogy a Katolikus Egyházban felveszi a keresztséget, vagy keresztsége után a Katolikus Egyházba kéri felvételét és oda fel is vették.27 Amennyiben betöltött tizennégy életéve után veszi fel valaki a keresztséget, úgy szabadon választhatja meg a Katolikus Egyházon belül a rítusát, s nincs kötelezve ana, hogy mely rítusban kívánja gyakorolni katolikus vallását, pontosabban nem tilos más katolikus rítusban gyakorolnia vallását. Mint az egyház tagjának joga és kötelessége a hit előírásai szerint élni. Megjegyezzük, hogy a keresztség felvétele azt jelenti, hogy az illető nemcsak követi Krisztus tanítását, hanem életre szólóan elkötelezi magát amellett, hogy a jövőben csakis Krisztust követi. Más tanítókat meghallgat, ám csakis Krisztusra hallgat. A katolikus hit fényében ez nem a többi vallási tanító megvetése, hanem annak elismerése, hogy mindegyiknél nagyobb Krisztus, s ha nagyobb, akkor minden téren biztosabb és gazdagabb a tanítása, mint más vallási tanítóké. Emlékezzünk csak arra, hogy a vallásalapítók és tanítók közt senki sem merte a történelem során magát Istennel egyenrangúvá tenni, egyedül Krisztus. Ha elfogadjuk ezt az igazságot, hogy O Isten és ember egy személyben, máris a fenti következtetésre jutunk. Jóllehet Krisztus a bölcsesség teljessége, s adományai ingyenesek, paradox módon mégis meg kell dolgozni értük. Avagy a valláserkölcsi jellem kialakulása (alter Christus) a lélek nagy harcának kíséretében történik. Amennyiben valaki érvényesen felvette a keresztséget, a Katolikus Egyház tanítása szerint magát az igazság teljességét ismerte meg Krisztusban, s ennek az igazságnak a teljessége határozza meg a lelkiismeretét. Számára a lelkiismereti szabadság már ehhez a felismert igazsághoz való ragaszkodásban áll.28 Tehát a katolikus krisztushívő a lelkiismereti szabadságra hivatkozva nem állíthat a Katolikus Egyház tanításával ellentéteset; vagy ha azt makacsul állítja, ezzel önmagát helyezi a közösségen kívül (ez a kiközösítés ipso facto beálló büntetése). A Katolikus Egyházban a tanítás igaz voltának, pontosabban tévedésmentes voltának megállapítására29 létezik egy sajátos hivatal, a tanítóhivatal. Ennek véglegesen elfogadandó, illetve tévedésmentesnek kijelentett döntései lelkiismeretben kötelezik a katolikus híveket (persze objektív értelemben minden embert!). Ezen döntések ellenében 27 Néha nem is olyan egyszerű dolog annak eldöntése, hogy valaki a katolikus egyházban lett-e megkeresztelve, vagy sem. Egyes kázusokra a továbbiakban még visszatérünk. Krisztus, az Igazság, szabaddá tesz titeket - olvassuk a Szentírásban. Szerencsésebbnek tartjuk a tévedésmentes szót a sokat hallott tévedhetetlen kifejezéssel szemben. A tévedhetetlen szó inkább azt sugallja, hogy a teljes igazságot mondja ki az adott tétel, ám ez nem mindig igaz, vagy lehetséges. A tévedésmentes kifejezés azért helyesebb, mert negative közelít. Csak annyit állít, hogy amit állítunk, abban nincs tévedés, tehát igaz, de nem szükségképp a teljes igazság. További szempont, hogy a tanítóhivatal tévedésmentesen csak hit és erkölcs dolgában (tehát nem szaktudományos kérdésekben) tud tévedéstől mentesen nyilatkozni. 16 TEOLÓGIA 2006/1-2
