Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében KUMINETZGEZA tehát nem lehet a lelkiismereti szabadságra hivatkozni katolikusként. Ha azonban egy katolikus személy lelkiismerete ennek ellenére azt parancsolja, hogy ne vesse alá magát az adott tanításnak, ha valóban a lelkiismerete mondja ezt, akkor erkölcsi kötelessége kilépni a Katolikus Egyházból, vállalva annak a Katolikus Egyház jogrendjében előírt következményeit. Ezt a döntését a Katolikus Egyház illetékeseinek tudomására kell hoznia. Amennyiben a Katolikus Egyház illetékesei megbizonyosodnak az illetővel való párbeszéd során arról, hogy valóban a lelkiismeretét követte, úgy akkor azt az embert Isten segítségét kérve békében útjára kell hogy bocsássák. Jóllehet a kiközösítés büntetése ilyen esetben beáll az illetőre nézve, ám ennek semmi olyan társadalmi következménye nincs, ami miatt hátrány érhetné. Kivéve ha olyan egyházi hivatalt töltött be, melyhez feltétel volt a teljes közösség fennállta, pl. plébános, szentszéki bíró, hitoktató volt az illető. 4.2. Azok, akik gyermekként részesültek a keresztségben A Katolikus Egyház tanítása szerint a szülők kérésére teljességgel törvényes a gyermekük számára kiszolgáltatni a keresztséget. Ezzel a gyakorlattal szemben ma szintén bizonyos averziók, rosszalló megjegyzések tejednek a médiák bőséges csatornáin. Éspedig az a tetszetős érv, hogy miért is kell előre meghatározni egy ártatlan kisded vallását, hátha felnőve majd mást választ. Ez a felfogás a lelkiismereti és vallásszabadságra hivatkozik, mintha itt azt sérelem érte volna. Válaszunk erre az, hogy aki így gondolkodik, hasonlít ahhoz, aki azzal vádolja meg szüleit, hogy őt ugyan már miért nem kérdezték meg, hogy megfoganjon-e vagy sem. Ám ennél nyomosabb ellenérvünk is van. Egyrészt a gyermek még nem tudja jogait és kötelességeit felelősen teljesíteni, ezért van a szülői hatalom alatt, mivel meg kell tanítani mindarra, hogy felnőve majd méltó módon élhessen jogaival. A valláserkölcsi nevelés pedig nélkülözhetetlen, sőt meghatározó része annak, hogy a felnőtt felelős és építő módon élhessen a társadalom tagjaként. A vallásszabadság joga a gyermek számára azt jelenti, hogy meg kell szereznie a kellő ismereteket.30 S ha nagykorú lesz, eldönti, akar-e a Katolikus Egyház tagja lenni, vagy nem. Tehát a választási és döntési szabadsága pszichológiai értelemben, valamint az állami jogrend értelmében továbbra is megmarad. Ugyancsak furcsa lenne,31 ha a katolikus szülők a gyermekük lelkiismereti szabadságának tiszteletben tartása miatt nem élhetnének otthonukban katolikus módon, nehogy felesleges módon befolyásolják gyermekük gondolkodás- és érzésvilágát. 4.3. Mikor beszélhetünk a Katolikus Egyházban történt keresztelésről?1 Részben keressük és összefoglaljuk azokat a kritériumokat, melyek alapján eldönthető, szabad-e valakit a Katolikus Egyházban megkeresztelni, vagy ugyanezen ismérvek alapÁm a hit és az erkölcs világa, azt mondhatjuk, azonos kiterjedésű az emberi léttel. A vallás és az erkölcs az embert a maga legmélyebb dimenziójában és relációiban érinti. így például a maghasadás törvényeivel kapcsolatban nem tehát mást az egyházi tanítóhivatal, mint bizonyítottságuk esetén azokat elfogadja. Ám e törvények tömegpusztító fegyverek gyártására való felhasználását ugyanaz a tanítóhivatal mint erkölcsi elvekbe ütközőt, elítéli. 30 Scheffler János: Az egyház joga az iskolához. In Religio 81 (1922) 126. Elképzelhetők olyan vallási közösségek, ahol nincs ilyen szülői kötelezettség. Az ilyen közösségek tagjaiként a szülők szabadon választhatnak gyermekeik számára vallási közösséget. Elvileg a katolikus vallást is választhatnák. A hatályos jog szerint, amennyiben találnak a gyermeknek egy arra megfelelő keresztszülőt és a szülők ígéretet tesznek arra, hogy nem akadályozzák és biztosítják a gyermek számára a katolikus nevelést (hitoktatást), úgy a ke- resztsé^kiszolgáltatásának nincs jogi akadálya. Ebben a szakaszban főleg Bánk JÓZSEF: Kánoni jog I. Budapest: Szent István Társulat, 408-413, illetve Navarrete Urbano: L’impedimento di disparitas cultus (can. 1086). In: AA.W., I matrimoni misti (Studi giuridici XLVIl.), Cittá dei Vaticano 1998, 123—126. műveire támaszkodtunk. TEOLÓGIA 2006/1-2 17
