Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
HARSÁNYI OTTÓ ■ A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása A család is, miként az egyház, az evangelizálás területe, amelyben az evangéliumot továbbadják, és ahonnét az evangélium szétsugárzik. Ahol egy család tisztában van ezzel a küldetésével, minden tagja befogadja az evangéliumot és tovább is adja. A szülők az evangéliumot nemcsak átadják gyermekeiknek, de tőlük vissza is kapják, amikor látják, hogyan élik meg. Az ilyen család sok más családra és egész környezetére is kisugározza az evangéliumot (F.N7\).7' „Az ember és vele a család jelentik azt az utat, amelyet az egyháznak ma járnia kell, ha hű akar lenni Mesteréhez”72, írja II. János Pál pápa Redemptor hominis kezdetű első encik- likájában. Az új evangelizáció tehát benső lényegéből fakadóan az emberi személy és a család témáját állandóan középpontba állítja. 4. ÖSSZEGZÉS Végezetül megállapíthatjuk, hogy az eddig végzett reflexió egy nagyobb áttekintés kezdetét jelenti csupán. Az erkölcsteológiának mindenekelőtt a fogyasztói szemlélettel és az individualizmussal jellemezhető társadalom, valamint az újabb orvosi és biológiai kutatási eredmények által a házasság és a család intézményével kapcsolatban felvetett kihívásokat kell elemeznie. A továbbiakban a kihívásokra a házasság önazonosságának újrafelfedezésével kell válaszolnia, amely szoros kapcsolatban áll az ember földi javával és végső üdvösségével egyaránt. Az emberi személy és a házasság méltóságának végső alapja a Szentháromság belső életében található. Az isteni személyek közössége és a házastársi szövetség közötti hasonlóság képezi a házastársi etika teológiai alapját, amely az adomány, az ajándékozás etikája. A tapasztalat is azt mutatja, hogy a házastársi szeretet annál jobban képes kiteljesedni minél mélyebben és teljesebben kapcsolódik Isten szeretetéhez, azaz minél komolyabban veszi saját szentségi természetét. Az ajándékozás étoszának kiindulópontja, támasza és egyben célja ezért az Isten és ember közötti kapcsolatban van. Az egy testté válás az emberi személy minden vonatkozásában megnyilvánul, így a házastársi lét a szülői hivatásban teljesedik ki. A test szimbolikus nyelve akkor hiteles és kapcsolaterősítő, ha a házastársak őszinte, visszavonhatatlan és teljes önátadásának hiteles kifejezője. A szeretet akkor nem zárni be önmagába, ha a házastársak együtt nyílnak meg Isten felé, aki összeköti őket. Szent Ágoston így ír erről a De Doctrina Christiana című munkájában: „aki helyesen szereti a másikat azt kell elérnie nála, hogy ő is teljes szívvel, teljes lélekkel és teljes elmével szeresse Istent.”73 A szeretetnek manapság sokszor nincs története, és így a házastársak számára nem válik ‘lakóhellyé’. A kizárólag az egyén területére visszaszorított, és így a családi és társadalmi értékektől, kapcsolatoktól és jelentéstől megfosztott szerelem egyre inkább egy szomorú individualizmusba zárni. Ahogy a színeváltozás eseményekor Jézus visszavezeti VI. PÁL, Euangelii nuntiandi kezdetű apostoli buzdítás [EN] (1975. december 8.), 71. pont, www.Vatican. va/holy_father/paul_vi/apost_exhortations/documents/hf_p-vi_exh_l 9751208_evangelii_nuntiandi_ lt.html (fr = francia, en — angol, it = olasz, lt = latin, po = portugál, es = spanyol), magyar: www.katolikus.hu/ roma/ev-nunt.html (2006. 09. 05.). II. JÁNOS PÁL, Redemptor hominis kezdetű enciklika [RH] (1979. március 4.), 14. pont. — www.Vatican. va/edocs/ITA1220/_INDEX.HTM (olasz), - .. ./DEU0076/INDEX.HTM (német), .. ./ENG0218/_ INDEX.HTM (angol), — magyar: www.katolikus.hu/roma/pe01.html (2006. 09. 05). Lásd a 44. lábjegyzetet. 130 TEOLÓGIA 2006/3-4
