Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása m HARSÁNYI OTTÓ az apostolokat a síkságra, korábbi missziós területükre, ugyanúgy a szerelemnek is a kommunikáció elmélyítésének aprólékos, türelmes útját kell járnia, ahol az én—te kapcsolat és olykor a szembenállás van a középpontban. Ha a szerelmesek újra és újra megtanulnak hálát adni Istennek a kapott ajándékokért, különösen a társért, akkor a másiknak történő önátadás valóban hiteles válasz lehet az Istentől kapott ingyenes szeretetre. A jegyesek misztagogikus elkísérése, a misztagogikus lelkipásztori szolgálat segít abban, hogy a fiatalok felismerjék Isten tevékeny jelenlétét az emberi szív mélyén, és saját szeretetük történetét Isten hűséges szeretetének fényénél tudják újra átgondolni. Szükséges rendszeresen megállni a misztérium, a titok előtt, akár a csendben, akár a Szentírás olvasásával, és így finomítani, alakítani azt a nyelvet, amellyel a másikhoz fordulunk. Ennek a lelkipásztori célnak a fő iránya nem más, mint az, hogy segítsen kiküszöbölni a határmezsgyét, amely a „vallásos” világot, azaz Isten világát elválasztja a pár életének apró, hétköznapi eseményeitől. Valójában az ember életét nem két világ alkotja, hanem csak egy. Az imádság és az elmélkedés számtalan formája az élet apróbb-na- gyobb eseményeit, örömeit és komoly megpróbáltatásait is közvetlenül Istenhez tudja kapcsolni. Az ember vágyai mindig fölülmúlják azok lehetséges beteljesülését. Szent Ágoston írja a Vallomásokban, hogy „távol legyen, távol legyen Uram, előtted vallomást tevő szolgád szívétől a gondolat, hogy akármilyen örömet élvezve is boldog lehetne. Egyetlen öröm létezik ugyanis, amely sohasem a gonoszok része, hanem csak azoké, akik téged önmagadért szolgálnak: az ő örömük te magad vagy.”74 A hitvesi szeretetet Isten közelébe emelve a házastársak megszabadulnak attól az elhallgatott és kényszerű kötelességtől, hogy nekik kell megtenniük mindent szívük választottjának boldogságáért, és így felszabadult szeretettel már itt a földön megérezhetik a mennyei boldogság előízét.75 74 Szent Ágoston, Confessiones X. 22.32, in PL 32, 793: „Absit, Domine, absit a corde servi tui, qui conferitur tibi; absit, ut, quocumque gaudio gaudeam, beatum me putem. Est enim gaudium quod non datur impiis, sed eis, qui te gratis colunt, quorum gaudium ipse es.” Saját magyar ford, olaszból a köv. szövegkiadás figyelembevételével: Szent Ágoston Vallomásai (10. könyv, 22. fej.), ford. dr. Vass József, „Elet” Kiadás, Budapest 1925, 2. kötet, 94. o. (a ford, újabb kiadása: Szent István Társulat, Budapest 1995). 75 Vö. Aquinói Szent TamAs, Summa theologiae I—II, q. 11, a. 4. TEOLÓGIA 2006/3-4 131
