Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
HARSANYI OTTO A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása is, amikor a fiatalok minden körülményt megragadnak a házasságkötés időpontjának elhalasztására. Nem a felelőtlen és felszínes optimizmus megvalósítása a cél, amely az igazi szeretetkapcsolatban előforduló kihívásokat próbálja kisebbíteni, de ugyanakkor a felmerülő problémák indokolatlan felnagyítása sem helyes. A nehézségekre adott helyes válaszok mások hiteles élettapasztalatainak meghallgatásával és felhasználásával, csendben születhetnek meg, legfőképpen pedig a házastársak Lélekre nyitott és figyelő szívében, értelmében és lelkében.63 A Szentiélekre való odafigyeléshez értékes utat ajánl a misztagógia64, amennyiben segíti a házastársakat, hogy saját szeretet-történetükben felfedezhessék a Szentháromság olyan jelenlétét, ahogy az Űr Illés próféta számára a könnyű szellőben jelent meg (vö. lKir 19,11—13). A meghallgatásra való képesség a házastársakban nemcsak az Isten felé megmutatkozó hálás lelkületre való képességet erősíti, hanem az egymás iránti figyelmet, és az egymás meghallgatásának képességét is. 3.3 A jegyesek misztagogikus elkísérése Ez a felkészítés65 abból a tényből indul ki, hogy az Istenről szóló beszéd nem külsődlegesen, idegen elemként éri az embert, hanem a tanítás előtt, alatt és után Isten már ismerősként, belülről érinti meg az őt hallgatót. Hosszú missziós útjai egyike során szent Pál egyszer Filippiben állt meg prédikálni: „a hallgatóságban volt egy Lídia nevű istenfélő bíborárus asszony Tiatíra városából, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy hallgasson mindarra, amit Pál mondott” (ApCsel 16,14). A misztagogikus lelkipásztori tevékenység Istennek erre az ember legbenső világában való jelenlétére figyel. Ez a jelenlét az ember őszinte vágyaiban és életének konkrét eseményeiben is tetten érhető. Két ember szerelmének története személyes élettörténetük fontos része. Ebből következik, hogy Isten leginkább az emberek szeretet-történe- tében teszi befogadhatóvá magát. Ubi caritas et amor, Deus ibi est: ‘ahol szeretet és egyetértés, ott az Isten’, énekli a nagycsütörtöki liturgia. A misztagogikus módszer abban segíti a jegyeseket, hogy saját szerelmük története az istentapasztalás helyszínévé váljon. Ezt a lelkipásztori módszert azét nevezik miszta- gogikusnak, mert a jegyeseket megtanítja arra, hogy saját kölcsönös szerelmük előtt úgy álljanak, mint titok előtt. Ennek középpontja Isten irántuk való hűséges szeretetének megtapasztalása. A nászmise liturgiája méltóságteljesen és természetességgel mondja ki 63 Vö. G. P. Di Nicola — A. Danese, Nel senso del Padre, Effatá, Cantalupa (TO), 1999. 64 G. Bof, Teológia, in G. Barbaglio—G. Bof—S. Dianich (szerk.), Teológia, San Paolo, Cinisello Balsamo (MI), 1601—1674, itt 1609: „A misztagógia a vallástörténetben mindazt jelenti, amely a misztériumokhoz (hittitkokhoz) való bevezetést szolgálja. A keresztény szóhasználatban azt a hozzáállást jelöli, amely lehetővé teszi a misztériumokban történő helyes és gyümölcsöző részvételt, különös tekintettel az eukarisztiára.” — A. Catella, Eucaristia, in G. Barbaglio—G. Bof-S. Dianich (szerk.), Teológia, 621-643, itt 629: „Az eukariszita pat- risztikus magyarázata tipologikus jellegű. Ez a magyarázat nem tudja mindig elkerülni azt a hibát, hogy a szentírási személyekre való utalás ne nyeljen allegorikus értelmet. Ezen túl egy jól meghatározott filozófiai kultúrát használ, amely a platonizmushoz kapcsolódik, és az alkalmazott magyarázat ontológiai értékét biztosítja. A tipológia egy szigorúan egységes rendszer, amelyben a szentírási személy közvetlen kapcsolatban áll az eukarisztia ontológiai valóságával. [...] Az Atyák olyan pásztorok, akik magukhoz a hittitkokhoz vezetik el a hittanulót” (mistagogo/ghi az olasz eredetiben). Vö. P. M. Zulehner, Pastoraltheologie. 3. Übergänge. Pastoral zu den ebenswenden, Patmos, Düsseldorf 1989— 1990; olasz ford., Teológia pastorale. 3. Passaggi. Pastorale déllé Jasi della vita, Queriniana, Brescia 1992, 183—188. 126 TEOLÓGIA 2006/3-4
