Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása HARSANYI OTTO ezt a meggyőződést az adományok fölött mondott könyörgésben: az „akiket a házasság szentségében egybekapcsoltál” kifejezéssel.66 A jegyespár misztagogikus elkísérése nem korlátozódik a liturgia ilyen természetű elemeinek bemutatására. A házasságra való teljes felkészülés súlypontja a pár egyenkénti istenkapcsolatának elmélyítése és kettejük lelki intimitásának megerősítése. Egy számos jegyespárt magában foglaló felkészítés legtöbbször egy jól meghatározott didaktikai módszert követ. Egy orvos, különböző korú házaspárok és a lelkipásztor tartanak tematikus előadásokat, amelyeket kis csoportokban történő feldolgozás, megbeszélés követ. Az ilyen típusú jegyeskurzusokban nincs lehetőség az egyes párok ennyire személyes módon történő elkísérésére. Ez utóbbi megközelítésnek az a célja, hogy a párok újra vé- gigjáiják szerelmük történetét, és ott felfedezzék Isten jóságos és kihívást is jelentő szere- tetének apró jeleit. Mindez a szerelmesek közötti bizalomra épülő párbeszédet feltételez, amely a következő kérdésekhez vezet: Hogyan alakult istenképed életed során? Hogyan imádkozol? Félsz-e Istentől? Bízol benne? Istennel való kapcsolatod befolyásolja életedet és kettőnk kapcsolatát? Milyen a kapcsolatod az egyházzal? A szerelmesek arra vannak meghívva, hogy saját élettörténetüket, mint személyes ‘kis Szentírást’ olvassák.67 Egy ilyen misztagogikus zarándokút, amelyet felfedezések sora jellemez, a szeretet egyes időszakait gondolja végig, és ebben fedezi fel Isten cselekvését. A misztagogikus kérdések sora ilyen módon folytatódik: Kedvesemet Isten ajándékaként fogadom? Osz- tod-e a régiek megjegyzését, hogy Isten egymásnak teremtett bennünket? Hogyan viszonyulok ehhez az isteni ajándékhoz, amelyet szívem választottja jelent? Kívánunk-e egyénileg, ketten és a hívők közösségében hálát adni Istennek ezért az ajándékért? Isten, kettőnk iránt mutatott eddigi hűséges szeretetéből le tudjuk-e vonni azt a vigasztaló és erősítő következtetést, hogy O egész életünkben mindig velünk marad, boldog napjainkban és megpróbáltatásainkban egyaránt? Saját istentapasztalatunk a szentírási szövegek fényében egyre mélyebb és letisztultabb lehet. Saját magunkról és kettőnk kapcsolatáról szóló nyelvezetünk is sokat meríthet a szentírási részletekből. Ezek a kifejezések és példák a szeretetről és más egzisztenciális problémákról szólva különösen fontosak lehetnek, hiszen itt sokszor nehéz belső dolgainkat megfogalmazni. A jegyesek misztagogikus elkísérése ezért megköveteli a nyelvezet állandó fejlesztését és elmélyítését. A házasságra való készület legfontosabb eleme az, hogy a pár Isten jelenlétébe tudja helyezni magát. Mindez nem zárja ki a számos, gyakorlati szempontból fontos információ átadását és megbeszélését, mint amilyenek az egyes életszakaszok problémái, a kommunikációs technikák, a kiengesztelődés fontossága és más pszichológiai, orvosi és jogi természetű ismeretek. Végül a szeretet elmélyítését és fejlődését, a párkapcsolat belső, lelki alapját a misztagogikus háttér adja. A házasságterápiával foglalkozó szakemberek véleménye szerint a párkapcsolatok legtöbbször azért mennek tönkre, mert a pár tagjai nem tudnak megfelelni az egymással 66 Missale Romanum (Editio tertia), Libreria Editrice Vaticana, Cittä del Vaticano 2002,1029: Missae Rituales in celebratione matrimonii. B. Super Oblata: „Munera, quae tibi, domine, laetantes offerimus, benignus assume, et, quos sacramenti foedere coniunxisti, paterna pietata custodi”. - Római Misekönyv (második, hivatalos kiadás), Szent István Társulat, Budapest 1991, 788: Nászmisék. B. Felajánló könyörgés: „Istenünk, fogadd szívesen adományainkat, amelyeket örvendező lélekkel teszünk oltárodra. Oltalmazd atyai jóságoddal azokat, akiket a házasság szentségében egybekapcsoltál.” Vö. P. M. Zulehner, Sie werden mein Volk sein. Grundkurs gemeindlichen Glaubens, Patmos, Düsseldorf 1985. TEOLÓGIA 2006/3-4 127
