Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása m HARSÁNYI OTTÓ Az iménti összefüggés fordítva is igaz: a belső istenkapcsolat az alapja a házastárssal kialakított meghitt kapcsolatnak is. 2.1. A család önazonossága A jelen társadalmi és kulturális körülmények nem kedveznek az elkötelezett házasság türelmes megalapozásának és ugyanakkor a biológiai és az orvostudományok fejlődésének ellentmondásos jelenségeivel is jellemezhetők. Egyrészről az asszisztált humán reprodukciós technikák és az alkalmazásukban érdekeltek a „minden áron történő” gyermekhez jutás vágyát erősítik, a másik oldalról pedig a gyermekvállalás elutasításával, egy jelzetten születésellenes, azaz „antinatalista” magatartással találkozunk. Megállapíthatjuk azonban, hogy nem minden helyes erkölcsi szempontból, ami technikailag kivitelezhető. Ezek a társadalmi körülmények különösen fontossá teszik a házasság és a család belső valósága újrafelfedezésének fontosságát, amely a társadalmi közjó legjobb garanciája. A személy, valamint az emberi és keresztény közösség jóléte szorosan összefügg a házastársi és családi közösség kedvező helyzetével. [...] Mindazonáltal a házasság és a család intézményének jelentősége és ereje abból is kiviláglik, hogy a mai társadalom mélyreható változásai a velük járó nehézségek ellenére is, újra meg újra, különféle formákban mutatják meg ennek az intézménynek igazi természetét.20 A pápai levél a keresztény család és minden család önazonosságát biblikus teológiai és jogi-intézményes gondolatmenettel mutatja be. A biblikus teológiában a család igazsága a személy igazságán alapszik. Ez utóbbi Isten teremtő aktusából ered. „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Tér 1,27). Felbonthatatlan házassági szövetség kötésére szánta őket, ahogy a Teremtés könyve elénk tálja, és ahogy Krisztus ezt megerősítette a fariezeusok- nak mondott beszédében (vö. Tér 2,21—24; Mt 19,6). Isten keze nyoma az egyes emberen és pecsétje a házaspárokon különleges méltóságot kölcsönöz számukra:21 Az Úr Jézus Krisztus, amikor az Atyához imádkozik, hogy ‘mindnyájan legyenek egyek, ahogy mi egyek vagyunk’ (Jn 17,21-22), [...] az isteni személyek közötti egység és Isten gyermekeinek az igazságban és a szeretetben létrejövő egysége közötti hasonlóságra utal. Ez a hasonlóság megmutatja, hogy az ember, aki a földön az egyeden teremtmény, akit Isten önmagáért akart, csak az őszinte önátadásban találja meg önmagát.22 A házastársi egységet az Újszövetségi Szentírás Krisztus és az egyház közötti egységhez hasonlítja. „Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!” (Ef 5,32), mondja Szent Pál az efezusiakhoz írt levelében. II. János Pál pápa a személy fogalmára helyezi a hangsúlyt, és a családban látja a személyek származásának kitüntetett és egyedüli 20 II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et spes kezdetű konstitúció (1965. december 7.) [GS], n. 47,1—2, in: A AS 58 (1966) 1067, EV 1, 1468-1469, magyar ford., A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai [IIVZS], szerk. Diós István, Szent István Társulat, Budapest 2000, 691—692. Vö. E. Ferasin, La verita dellafamiglia umana, in F. Attard—P. Carlotti (szerk.), Teológia morale epastorale in dialogo. Studi in onore del prof. Guido Gatti, Libreria Ateneo Salesiano, Roma 2002, 235—278, itt 239. 22 Vö. GS 24,3, in: AAS 58 (1966) 1045, EV 1, 1395; IIVZS 669. TEOLÓGIA 2006/3-4 117
