Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
HARSÁNYI OTTÓ ■ A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása helyét, ahol a családtagok között egyedüli és megismételhetetlen kapcsolat alakul ki. „A házasságban megvalósuló személyek közötti közösség által a férfi és a nő hozza létre a családot, amellyel minden ember származása összefügg: ez tulajdonképpen a személy származása.”23 „A család személyek közössége, akik sajátos létmódja és életmódja maga a közösség.”24 Ez a közösség sajátos tulajdonságokkal rendelkezik, amely a benne rejlő kapcsolatok jellegéből, a házastársi kapcsolatból és a szülői hivatásból ered. A család önazonosságát, hasonló egyértelműséggel, más úton is, a jogi-intézményes gondolatmenet segítségével is meghatározhatjuk. A pápai levél a házasságot olyan szövetségként íqa le, amellyel ,,‘a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul’ (1055. kán. 1. §).25 Csak ez a közösség ismerhető el és erősíthető meg a társadalomban, mint ‘házasság’. Nem minősíthető házasságnak olyan személyek közössége, amely nem felel meg az előbb említett követelménynek, még akkor sem, ha korunkban ez a család és a társadalom jövője szempontjából veszélyes gyakorlat egyre inkább teljed.”26 Érdekes megjegyeznünk, hogy a pápa a házasság definíciójához az Egyházi Törvénykönyvet idézi. II. János Pál reflexiójának csúcspontját akkor éri el, amikor a családot a Szentháromság Egyisten visszatükrözéseként értelmezi. „A II. Vatikáni Zsinat az Istenhez való hasonlóságot egyedülálló kifejezésekkel írja le. Nemcsak a minden emberben a terem- tettségénél fogva benne rejlő képmási létet említi, hanem és különösképpen azt a hasonlóságot, amely az isteni személyek egysége, valamint Isten gyermekeinek igazságban és szeretetben megvalósuló egysége között lelhető fel (vö. GS 24,3)27.”28 „A zsinati dokumentum a személyek ‘közösségét’ a Szentháromság ‘mi’-jéből származtatja, és így a ‘házastársi közösség’ is erre a misztériumra vonatkozik. A család, amely a férfi és a nő szere- tetéből veszi kezdetét, végső soron Isten titkából származik.”29 Az Istenhez való hasonlóság miatt az emberi nemzésről szóló teológiai reflexiónak a teremtésteológiára kell támaszkodnia. A férfi és a nő ugyanis arra hivatott, hogy az Atya és a Fiú között megvalósuló határtalan szeretetkapcsolat, a Szentlélek jele legyen. Az isteni család hármassága, valamint a férfi és a nő közössége, akik az élet továbbadásában a Teremtővel való együttműködésre hivatottak, a családról való gondolkodás teológiai sarokpontjait alkotják. Ehhez a forráshoz való kapcsolódástól függ a család megújításának sikere, amelyre az egyház és a mai társadalom egyaránt hivatott.30 Az emberi személyiség kialakulásához nemcsak funkcionális kapcsolatok szükségesek, hanem olyanok, amelyeknek belső tartalmuk van, valamint az ingyenességre és az önátadásra való képesség jellemzi őket. „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek” (Tér 2,24). A „test” szentírási kifejezés nemcsak az ember biológiai meghatározottságára vonatkozik, hanem a test-lélek egységében léte23 LCS 9,1, in: AAS 86 (1994) 878, EV 14, 190. 24 LCS 7,1, in: A4S86 (1994) 874, El'14, 177. Codex Iuris Canonici, can. 1055. § 1: „Vir et mulier inter se totius vitae consortium constituunt, indole sua naturali ad bonum coniugum atque ad prolis generationem et educationem ordinatum.” 26 Vö. LCS 17,2, in: AAS 86 (1994) 903-904, EV14, 274. 27 Vö. GS 24,3, in: A4S58 (1966) 1045, EVI, 1395; IIVZS 669. 28 LCS 8,1, in: AAS 86 (1994) 877, EK14, 185. 29 LCS 8,2, in: AAS 86 (1994) 877, EV14, 185. Vö. A Családok Pápai Tanácsa, Famiglia e procreazione urnaria [A család és az emberi nemzés] (2006. május 13.), Libreria Editrice Vaticana, Cittá dei Vaticano 2006, 27,5. pont. 118 TEOLÓGIA 2006/3-4
