Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
HARSANYI OTTO ■ A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása közeget, ahol személyes képességei gyümölcsözően fejlődhetnek. Ezért „az egyház hagyománya és az antropológiai szemlélet elismeri, hogy a házasság és annak fololdhatatlan egysége az egyedül méltó hely az élet valóban felelősségteljes továbbadására” (D VII. A. I).15 Évtizedes viták, ütköző vélemények és újbóli felvetések után az olasz Szenátus 2003. december 11-én jóváhagyta az asszisztált humán reprodukcióról szóló törvényt.16 A 6-os cikkely szerint olyan felnőtt, élő, és ellenkező nemhez tartozó párok folyamodhatnak ezekhez az eljárásokhoz, akik potenciálisan termékeny korban vannak. A törvény nem tökéletesen „katolikus”, amennyiben ezeket az eljárásokat élettársak számára is elérhetővé teszi, továbbá a női szervezeten kívüli módszereket is megenged, amelyeket az egyház erkölcsi tanítása elítél. A jelenlegi olaszországi törvényi szabályozás ugyanakkor számos olyan elemet tartalmaz, amely a természetes erkölcsi törvényből (lex naturalis) következik, és amelyeket a Tanítóhivatal is a magáénak tart. A heterológ módszerek alkalmazásának, az egyedül élő személyek (single) és a homoszexuálisok reprodukciós technikákhoz való hozzájutásának és az elhunyt személyek gamétái17 fölhasználásának tiltása a születő embert körülvevő család, és így a házasság emberi és társadalmi értékének védelméhez járni hozzá. Ezen túl a törvény a 13-ik és a 14-ik cikkelyben azáltal biztosítja az embrió védelmét, hogy megtiltja a különböző kísérletek végzését ebben a korai életszakaszban, továbbá tiltja az embrió nagyon alacsony hőmérsékleten történő tárolását, azaz kriokonzerválását is. Végül aló. cikkely biztosítja az érintett egészségügyi dolgozók számára azt, hogy lelkiismereti okokból tartózkodjanak a törvény által lehetővé tett reprodukciós módszerekben való közreműködéstől.18 2. A HÁZASSÁG ÉS CSALÁD TÉMÁJÁNAK ERKÖLCSTEOLÓGIAI ALAPJAI II. János Pál pápa a családokhoz intézett levelében az emberi szeretetről szóló részletes katekézise tömör összefoglalását adja, amelyben az emberi személy, a házaspár, az emberi szeretet és a szabadság fogalmaiból indul ki. Ez utóbbi nem más, mint önmagunk őszinte odaajándékozásának képessége. Az őszinte önátadás Istennek a családra vonatkozó terve, amely a Szentháromság belső életének visszatükrözése. Itt éljük tetten a házassági erkölcs alapjait, amely az önátadás erkölcse, hiszen csak ez képes az ember hiteles igényeinek beteljesítésére. ‘A házasok lelkisége azért különleges’, írja Gabriel Calvo, ‘mert az ő esetükben a szentírási felebarát kifejezés elsősorban a hitvestársra vonatkozik. Az igazi hitvesi szeretet azonban elválaszthatatlan a házastársak egyéni és közösségi istenkapcsolatától. Hogyan lehetne valakinek igazán mély, meghitt kapcsolata Istennel, ha nem tud igazán mély, meghitt kapcsolatot létesíteni felebarátjával, vagyis férjével, feleségével?’19 15 Hittani Kongregáció, Donum vitae kezdetű instrukció a születő emberi élet védelméről és az utódnemzés méltóságáról [DV] (1987. február 22.), in: AAS 80 (1988) 70-102, itt 87; EV, 10, 1150-1253, itt 1205; www.katolikus.hu/roma/bio.html (2006. 07. 25.). 16 Vő. M. Simone, „Legge sulla fecondazione «in vitro»”, La Civilta Cattolica 155 (2004), n. 3683, 179—183. Lásd még: C. Casini-M. L. Di Pietro—M. Casini, „La normatíva itahana sulla ‘procreazione medicalmente assis- tita’ e il contesto europeo, Medicina e Morale 54 (2004) 17—52; L. Palazzani, „La legge itahana sulla ‘procreazione medicalmente assistita’: una rilettura biogiuridica”, Medicina e Morale 54 (2004) 77-90. Agaméta kifejezés a férfi és női ivarsejtek, azaz a spermiumok vagy hímivarsejtek és petesejtek összefoglaló neve. Olaszországban a lelkiismereti okokból bizonyos egészségügyi tevékenység (abortusz, direkt sterilizálás) megvalósításától vagy abban való tevékeny közreműködéstől való tartózkodás lehetőségét 2004 előtt is törvény biztosította, az eset neve az olasz nyelvben az ‘obiezione di coscienza’. 19 G. Calvo, Szemtől szemben, MÉCS Családközösségek, Budapest 2004, 122. 116 TEOLÓGIA 2006/3-4
