Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében
A vallásszabadság joga és kötelessége a Katolikus Egyház felfogásában és jogrendjében m KUMINETZ GÉZA A Katolikus Egyház kettős címen tart igényt a társadalombeli szabadságra, szabad tevékenységre: 1. Mint emberekből álló közösség, akiknek joguk van a keresztény hit elvei szerint élni. Ennek alapját a társulási jog képezi, (ám a Katolikus Egyház sajátos küldetéstudata miatt ennél lényegesen többet kíván az államoktól, azt ti. hogy jogrendjét mint elsődleges, szuverén jogrendet ismeijék el az államok).20 2. Krisztus parancsa, mint tételes isteni jogú parancs. Az előbbi természetes, ez utóbbi pedig természetfeletti érv (jogcím). Az állam kötelezettségeit illetően azt kell mondanunk, hogy minden államhatalomnak meg kell alkotnia egy olyan vallásszabadságra vonatkozó törvényt, mely minden vallási közösségre egyformán kötelező és egyformán alkalmazandó. Ma már nem látszik kívánatosnak az állam részéről sem a „cuius regio eius religio”, se a vallási pluralizmus, sem pedig a vallási exkluzivizmus elveire épülő vonatkozó törvényhozás.21 Kívánatos az állam semlegessége, mely nem közömbösséget, nem is értékmentességet, hanem egyenlő elbírálást és a vallási közösségek autonómiájának a tiszteletben tartását jelenti.22 Az államnak súlyos kötelessége megbizonyosodni arról, hogy mielőtt egy magát vallásinak nevező közösség jogi elismertséget kérne tőle, hogy az a közösség valóban megfelel-e a vallási közösség kritériumainak (pl. célja valóban természetfeletti-e, a működése, szokásai nem ütköznek-e a közerkölcsökbe, kívánatosnak tartják-e a már elismert vallási közösségek stb.). Az államnak az alábbi három szinten kell garantálnia a vallásszabadságjogának gyakorlását: 1. Személyes szinten az alábbi szabadságokat kell biztosítani: a) egy adott közösséghez való tartozás vagy nem tartozás szabadsága; b) az egyéni és a közösségi ima és kultikus tevékenység szabadsága. Ide értendő az istentiszteleti helyhez való jog is a hívek szükségleteinek megfelelően; c) a szülők szabadsága gyermekeik vallási nevelését illetően, s hogy ehhez segítséget (pl. felekezeti iskola, hitoktatás) kapjanak; d) a családok szabadsága arra vonatkozóan, hogy megválaszthassák azokat az iskolákat vagy oktatási eszközöket, melyek biztosítják gyermekeik számára a kellő vallási nevelést; e) szabad vallásgyakorlás, illetve vallási segítségadás katonák, kórházban levő betegek, börtönben raboskodó személyek és egyéb kötelező szolgálatban álló emberek számára; f) Olyan kényszertől való mentesség, hogy ne kelljen olyan cselekményre kötelezni adott vallás tagját, mely ellentétes a hitelveivel; ne is engedjék meg a törvények azt, hogy valakit vallási meggyőződésével ellentétes nevelésre kötelezzenek; a vallással ellentétes társaságokba sem szabad senkit sem bekényszeríteni;23 g) Vallási hovatartozása miatt senkit sem érhet a társadalomban semmiféle diszkrimináció. így pl. munkahelyen, szakmaválasztásban, közéleti részvételben stb. 2. Közösségi szinten: A vallási közösségek saját doktrínájuk alapján szerveződnek, s tevékenységükhöz szükségük van az alábbi szabadságokra: a) szabadon választhassák meg és képezhessék ki saját vezetőiket, szolgálattevőiket, akiket senki se akadályozzon 20 De Palolis Velasio: Fomazionegiuridica dvilistica e canonistica. in Seminarium 43 (2003) 161. 21 D’Avack Pietro Agostino: Liberta religiosa. In Calasso Francesco (direzione e coordinamento): En- dclopedia del diritto XXIV. Milano: Giufiré Editore, 1958 kk, 595. Schanda Balázs: Magyar állami egyházjog. Bibliotheca Instituti Postgradualis Iuris Canonici Universitatis- Catholicae de Petro Pázmány nominatae. 1. Institutiones 4 (moderator: Petrus Card. Erdő). Budapest: Szent István Társulat, 2003. 80-83. Gyermek, vagy kiskorú, de a gyermekségből kinőtt személy nevében erről a szülő köteles nyilatkozni. Ez olyan alapelv, amely kivételt megenged, amint azt az alábbiakban majd látni fogjuk. TEOLÓGIA 2006/1-2 11
