Teológia - Hittudományi Folyóirat 40. (2006)
2006 / 3-4. szám - Harsányi Ottó: A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása
HARSÁNYI OTTÓ A Szentháromság belső élete mint a házastársi szeretet forrása 1994-ben az Egyesült Nemzetek által szervezett Családok éve alkalmat adott II. János Pál pápának arra, hogy egy hosszú levéllel forduljon a családokhoz1, amelyben pápaságának kezdete óta ebben a témában adott tanítását gyűjtötte össze. A család témáját részletesen tárgyalta az emberi szeretetről szóló katekézisében és különösképpen a Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításban2, amely az 1980-as Püspöki Szinódus gyümölcse és összefoglalása. A pápai levél az egyháznak a családok felé megújult figyelmét tükrözi, amennyiben a család szorosan kapcsolódik gyökeréhez és forrásához, a házasság szentségéhez. A családra az előbb említett Gratissimam sanae kezdetű pápai levél alapján tekintünk. Először néhány szempontot nyújtunk a családok mai szociális és kulturális környezetének értékeléséhez. Az elmúlt néhány évtized tapasztalata azt mutatja, hogy a házasságban való elköteleződésre való képesség, amely egy életen át tartó hűségre törekszik, egyre csökken. A jelenség okai között találjuk a fiatalok számára vonzó példát nyújtó párok csekély számát is. A kevés példaadó pár és az elköteleződésre való hajlam csökkenése olyan ördögi kört alkot, amelyből nehéz kilépni. A későbbiekben II. János Pál levele kiemeli, hogy a házastársi szeretet a Szentháromság belső életében, szeretetében gyökerezik és a házastársi kapcsolatban, valamint a szülői hivatásban valósul meg. Végül néhány pasztorálteológiai szempontot említünk, amelyek a jegyespárok elkísérésekor azt kívánják elősegíteni, hogy a házasságra készülők minél teljesebben éljék meg hivatásukat. 1. A TÉMA IDŐSZERŰSÉGE KORUNK NÉHÁNY TÁRS AD ALMI JELENSÉGÉNEK TÜKRÉBEN A házasság, mint ‘jelentős’ szentség Krisztusban és az egyházban, az utóbbi évtizedekben komoly kihívást jelentett és jelent ma is az erkölcsteológia művelői számára. Az okok sokfélék, amelyek között megtaláljuk az élettársi kapcsolatok egyre növekvő arányát, a szexualitással kapcsolatos abúzus drámáját, a demográfiai csökkenést Európában és 1 II. János PÁL, Nuntius. Litterae Familiis datae ipso volunte sacro Familiae anno MCMXCIV, in AAS 86 (1994) 868—925; Levél a családokhoz [LCS] (1994. február 2.), www.katolikus.hu/roma/pe24.html (2006. 08. 10.). 2 II. János PÁL, Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdítás [FC] (1981. november 22.), in AAS 74 (1982) 81-191, Enchiridion Vaticanum [EV]7, 1522—1810; magyar ford., www.katolikus.hu/roma/pe05.html (2006. 08. 10.). TEOLÓGIA 2006/3-4 • XL (2006) 113-131 113
