Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Publikációk Immanuel Kant halálának 200. évfordulója alkalmából
Publikációk Immanuel Kant halálának 200. évfordulója alkalmából A 2004. év a Kant-publikációk bőségét nyújtotta a nyilvánosságnak, érdeklődőknek, szakértőknek. Az életrajzok közül meg kell említeni Manfred Kühn, Kant. Eine Biographie. Beck (München), 639 oldal, 28 kép. A szerző marburgi profesz- szor, bőséges anyag segítségével mutatja be, mennyire hatottak Kant életére és gondolkodásra korának politikai és kulturális eseményei. Hasonló hangvételű Manfred Geier, Kants Welt. Rowohlt (Reinbek) 320 oldalas könyve, amely esz- szé-formában mutatja be Kant gondolkodásának és környezetének összefüggéseit. (A szerzőt a bécsi körről és Kari Popperről írt tanulmánya tette ismertté.) S teffen Dietzsch, Immánuel Kant. Eine Biographie. Redam (Leipzig) 368 oldal képekkel. A berlini Humboldt egyetem professzora königsbergi környezetbe helyezi el Kantot, az ottani egyetem levéltárában végzett kutatásai alapján. Az életrajzok sorát a Spiegel-Editionnál megjelent Immanuel Kant. Sein Leben hat CD (hét óra)-lemezzel zárhatjuk, Frank Arnold színész és felolvasóművész előadásában. A Kant-tanulmányok közül említést érdemel: Ottfried Höffe, Kants Kritik der reinen Vernunft. Die Grundlegung der modernen Philosophie. Beck (München) 378 oldal. Amint a cím is mondja, a szerző szándéka Kant tiszta ész kritikáját úgy bemutatni, mint a modern filozófia megalapozását. A német nyilvánosság előtt úgy mutatták be a könyvet, mint szakkommentárt, interpretációt és egyben útmutatót az érdeklődő kezdők számára. A szerző a tübingeni politikai-filozófiai kutatóműhely vezetője. Publikációi a filozófia és az etika területére terjednek ki. A továbbiakban két tanulmánykötet felé fordítjuk figyelmünket: 1. Metaphysik und Kritik. Kiad. Sabine Doyé, Marion Heinz és Udo Ramnel (De Gruyter, Berlin - New York 2004). Valójában emlékkötet Manfred Baum számára, 21 tanulmány, 396 oldal. A tanulmányok közül néhányat ismertetünk pár mondat erejéig. Wirklichkeit und Wirklichkeiten. Wolfgang Janke. Véleménye szerint a Leibniz-Spinoza-féle metafizika-válságot Kant transzcendentális logikája múlta felül, mégpedig a modalitás kategóriájának segítségével. KLAUS DÜSING, Spontane, und diskursive Synthesis. Rámutat, milyen közel jutott Kant a tiszta apercepció, az „én gondolkodom" és az én szubsztancialitásának, valamint a platóm arbor porphyrianára emlékeztető dihairézis eljárás útján a Fichte-féle én, mint ténykedés (Tathandlung) meghatározásához. Joachim Hruschka, Auf dem Wege zum Kategorischen Imperativ. Az erkölcsi maxima általánosításának elméletét összefüggésbe hozza Puffendorf és más korabeli jog- és államfilozófusok elméletével. Bernward Grünewald, Form und Materie der reinen Vernunft. Tanulmányának célja kimutatni, mennyire alaptalan a kategorikus imperativus-t és annak kifejtését formalizmussal és szolipszismussal vádolni. Hariolf Oberer, Honeste vivere. A szerző véleménye szerint a kanti erkölcsfilozófia kezdettől fogva azon a ponton van, ahová a diskurzus-etika el akarja juttatni. Visszautasítja Max Scheler „formalizmus-vádját", hivatkozva többek között J. B. Lotz S.J. tanulmányára (1955; 1997). Georg Geissmann, Über Pflicht und Neigung in Kants Moralphilosophie. Rávilágít arra a félreértésre, amely szerint Kant életidegen és az életet megvető gondolkodó lenne. A hajlam és a kötelesség közötti konfliktus soha sincs kizárva, de ez nem jelenti, hogy nem maradhat el. Kötelességünk teljesítésében akkor lesz igazán 98
