Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Publikációk Immanuel Kant halálának 200. évfordulója alkalmából
köszönet, ha azt jó hajlamból tettük. Oliver Robert Scholz: den obersten Probierstem der Wahrheit in sich selbst suchen." Azzal, hogy Kant felállította a programot, miszerint az igazság kritériumát az észben kell keresni, valójában a felvilágosodás programját tökéletesítette és formalizálta. Ennek eredeti szándéka és célja: a dogmatizmus és szkepticizmus elkerülése. Martin Bondeli, Maimon über Kants Beweis synthetischer Urteile a priori. Salamon Maimon a „petitio principii" vádjával illeti Kantot, vagyis Kant feltételezi a tapasztalati állításokat, s ezekből a tapasztalati fogalmak objektív realitására következtet. Ez a vád akkor lenne találó, ha Kant számára a szintetikus a priori ítéletek nem konstitutív, hanem regulativ szerepet töltenének be. Kant különbséget tesz a lehetséges és tényleges tapasztalatok között, s ezzel elkerüli a circulus vitiosus csapdáját érvelésében. Az utolsó tanulmány írója a híres Heidegger-szak- értő, Otto Poggeler, Metaphysische Perspektiven. Julius Ebbinghaus und Martin Heidegger. A tanulmánynak annyiban van köze Kanthoz, hogy Heideggerrel együtt, aki elfordult Schelertől és odafordult Lutherhez, újból felmerül a metafizika lehetőségének kérdése, de nem csak ez: igaza van-e Derridának, amikor Hei- deggert Iszokratészből kiindulva akarja megérteni? 2. Warum Kant heute? Kiad. Dietmar H., Kristina Engelhardt (De Gruyter Studienbuch. Berlin - New York 2004). 15 neves szerző tanulmányát tartalmazza a nagy filozófus halálának 200. évfordulója alkalmából - mintegy kihívásként. Ezek közül az alábbiakat említjük [a kiadók előszaván túl, amely nagy vonalakban ismerteti Kant filozófiájának hatástörténetét]: Dietmar H. Heidemann, Vom Empfinden zum Begreifen. A Kant ismeret- elméletére vonatkozó jelenlegi vitában a fenomén, a szemlélet és az érzéki tapasztalat kanti értelmezésének helyessége és a megismerésben betöltött szerepe áll a középpontban. Kant megtaníthat arra, hogy az idealista és realista egyoldalúsággal és a naturalista egyszerűsítések elkerülésével az ember képes megismerőként viszonyulni a világhoz, a világ részéről pedig normatív meghatározást tapasztal. Karl Ameriks, Apperzeption und Subjekt. A szubjektum fenomena- litásának és idealitásának kérdésével foglalkozik; már Kant első recenzensei (így Pistorius fehmarni prépost is) kétségbe vonták a transzcendentális idealizmus alkalmazhatóságát a „belvilágra". A szerző a következő Kant-értelmezést tartja helyesnek: ahogyan mint létezőt és gondolkodót meg tudjuk magunkat ragadni, úgy (amíg az ellenkezője nincs bizonyítva), megragadhatjuk magunkat fenomenálisan és nem-fenomenálisan, vagyis mintha lennének olyan tulajdonságaink, amelyek térben és időben megjelennek, és másmilyenek, mint például az abszolút szabadság, amelyet nem lehet tér és idő szerint érteni. Ismereteinknek van határa. Van, amit nem ismerhetünk meg. Ez az „agnoszticizmus" azonban a legjobb útja annak, hogy Kant mentes maradjon az inkoherencia, a dogmatizmus és az irrelevancia vádjától. (Kissé irritáló, hogy az irodalomban tíz tétel magától a szerzőtől származik.) KLAUS DÜZING, Kants Ethik in der Philosophie der Gegenwart. A szerző visszautasítja Tugendhat vádját, aki ellenzi a kategorikus imperatívusz végső megalapozásnak vett értelmezését. Ilyen végső megalapozások ma már nem léteznek. A szerző rámutat, hogy éppen Kant etikája az, amely az erkölcsi törvény visz- sza nem vezethető és más ebből le nem vezethető voltát hangsúlyozza. A személy öncélúsága (vagyis, hogy nem lehet eszköz) azt bizonyítja, hogy ez az elv 99
