Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Perendy László: Szent Jusztinosz tanítása Isten monarchiájáról
Némely szerző úgy vélekedik, hogy a Trifónnal folytatott párbeszéd nem okvetlenül Efezusban zajlott le4, de a legtöbben ezt a várost tartják a legvalószínűbb helyszínnek. Abban az időszakban más tanítók is sokat utaztak, és különböző városokban tanítottak, gondoljunk például a már említett VALENTINOSZra. Emiatt nem zárható ki, hogy Jusztinosz is több városban tanított, de az biztos, hogy tanári pályafutásának leghosszabb része Rómához köthető, ahol legalább kétszer huzamosabban is tartózkodott. A második században a kereszténnyé vált filozófusok, tanítók iskolái legfeljebb indirekt módon lehettek a hierarchia irányítása alatt. Egyértelmű, hogy nem szentelték pappá.5 Római tartózkodása kapcsán számol be Euszebiosz arról, hogy gyakran vitázott egy bizonyos Crescens-szel, aki künikosz filozófusnak tartotta magát. Euszebiosz beszámolója tulajdonképpen Tatianosz információjára támaszkodott, de Tatianosz maga sem tud arról, hogy közvetlenül Crescens mesterkedései miatt kellett volna Jusztinosznak meghalnia.6 Noha TATIANOSZ egyébként nem mindig megbízható információforrás, elképzelhető, hogy Jusztinosz valóban nyílt vitában kerekedett Crescens fölé7, és az ő bosszúja következtében került a hatóságok látókörébe.8 Mindenesetre, az Acta Sancti Iustimhen Crescens neve nem szerepel. Amint a mártíraktából kiderül, Jusztinoszt és társait szabályos bírósági tárgyalás során ítélték el. Ennek során meg kellett jelenniük Rusticus prefektus előtt, aki felszólította őket, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek. Mivel erre nem voltak hajlandók, a prefektus parancsára megkorbácsolták, majd kivégezték őket.9 Jusztinoszt pusztán apologétaként szoktuk számon tartani, valójában azonban teológiai értekezéseket is írt. Ezek azonban - néhány töredéket leszámítva - nem maradtak fenn. Azonban fontos tudatosítanunk, hogy ezek is munkásságának szerves részei voltak, Ezeknek a műveknek a létéről gyakran elfeledkeznek azok, akik a fennmaradt művei alapján egyoldalúsággal vádolják bizonyos teológiai kérdések terén. Lássuk tehát, hogy mit tudunk Jusztinosz elveszett műveiről. DAMASZKUSZI Szent János Sacra Paralella-jában maradtak fenn töredékek Περί αναστάσεων című művéből. írt egy művet az összes eretnekségek ellen, amelyről ő maga tesz említést az Apologia Maiorban. Címe: Σύνταγμα κατα πασών των γεγενημένων αιρέσεων σντεταγμενον. Ebből a műből tudomásunk szerint semmi nem maradt fenn. T ertullianus ismerhette ezt a művet, mert Jusztinoszról azt állítja, hogy ő volt Va- lentinosz első ellenfele. Ireneusz említi, hogy írt egy művet Contra Marcionem címmel, de az is lehet, hogy ez csak az előbbi mű egyik fejezete volt. Ireneusz forrásként bizonyára felhasználta Adversus Haereses című művének megírásához. Euszebiosz tesz említést egy valószínűleg rövidebb és kevésbé fontos műről, amelynek címe: Λόγον πρόν 'Έλληναν. De idézzük fel Euszebiosz katalógusának egy részét: 4 G. ARCHAMBAULT, Justin: Dialogue avec Tryphon, Paris 1909, LXVIII. 5 A. G. Hamman, Dictionnaire des Peres de I'Eglise, Bruges 1977, 26. 6 E. F. OSBORN, Justin Martyr, Tübingen 1973, 6-10. 7 C. MUNIER, L'apologie de Saint Justin philosophe et martyr, Fribourg 1994,7-13. 8 L. W. BARNARD, St. Justin Martyr: The First and Second Apologies (Ancient Christian Writers, 56), New York - Mahwah/N. }., 1997, 3-5. 9 SZENT JUSZTINOSZ, Khariton, Kharitó, Euclpisztosz, Hierax, Liberianus és társaik vértanúsága („A" változat), in VANYÓ L. (ed.), Vértanúakták és szenvedéstörténetek, Budapest 1984, 35-37. 57
