Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Perendy László: Szent Jusztinosz tanítása Isten monarchiájáról
önmagát, joggal feltételezhetjük, hogy komoly kulturális kapcsolatban volt azzal a helyi közösséggel, amely az első zsidó háború után fennmaradt, illetve létrejött. Erre utal az a tény is, hogy az Ószövetségből vett idézetei között sok a szamaritánus szöveg- változat. HARNACK egyébként a körülmények szerencsés egybeesésének tekinti, hogy Jusztinosz szülőföldje Palesztina volt. Noha neveltetése görög volt, származása pedig az eddigiek alapján részben latin, születési helye fizikai és jelképes értelemben sem volt messze Jákob kútjától. Noha a szamaritánusok yévos-ához tartozott, némely kutató, például C. Munier szerint nem tudott héberül és nem ismerte a szamaritánus vallási tradíciókat sem. P. BOBICHON 2003-ban megjelent kritikai Dialógus-kiadása azonban már sokkal pozitívabban nyilatkozik arról, hogy milyen ismeretei lehettek Juszti- nosznak a korabeli judaizmusról. A Dialógus 2.8.-ból értesülünk arról, hogy Jusztinosz a korabeli filozófiai iskolák tanításának tanulmányozásával kívánt eljutni a teljes igazság ismeretére. Némelyek szerint már Flavia Neapolisban tanulmányokat folytatott. Szülei bizonyára elég tehetősek voltak, hiszen a tandíjat és az utazási költségeket biztosítani tudták további tanulmányaihoz. Saját beszámolója szerint tanulmányozta a sztoikusok, a peripatetiku- sok, a pithagóreusok és a platonikusok tanítását, vagyis valamennyi jelentősebb filozófiai irányzatot. Az ismeretek megszerzésének ez a formája, vagyis hogy több helyszínre utazva igyekeztek a legnevesebb mesterektől elsajátítani egy-egy filozófiai rendszert, tipikusnak mondható ebben a korban. Mártíraktájából is kiderül, hogy valóban törekedett sokféle ismeret megszerzésére. A többi rendszerből kiábrándulva végül úgy döntött, hogy a filozófia területén egy platonikus mester tanítását fogadja el. A platonizmussal vagy Palesztinában, vagy Efezusban ismerkedhetett meg. Szintén a Dialógus ban számol be arról, hogy később egy tiszteletre méltó öregemberrel találkozott, aki javasolta neki, hogy olvassa el a próféták műveit. Ha ez a beszámoló történelmi tényt tükröz és nem irodalmi fikció, akkor ez az esemény vagy a Holt-tenger partján, vagy Efezusban következett be1 Mivel a beszélgetés után Jusztinosz beszámolója szerint az öregember hirtelen eltűnt, ez a megjegyzés utalhat arra, hogy nem feltétlenül fizikai értelemben való találkozásról volt szó. Elképzelhető, hogy megtérése még a Bar Kohba-féle felkelés kitörése, vagyis 132 előtt következett be.1 2 Némely szerző úgy vélekedik, hogy felnőtt kora előtt nem ismerte meg Mózes és a próféták tanítását. Mások szerint már Szamariából magával hozhatta a Tórának legalább részleges ismeretét. Nem tudjuk, hogy a kereszténység tanításával hol ismerkedett meg, de bizonyára oly módon lett kereszténnyé, hogy az Ószövetséget keresztényekkel együtt, keresztény módra olvasta. O maga azt is említi, hogy megcsodálta az üldözött keresztények helytállását, vagyis a személyes példamutatásnak is szerepe lehetett döntésében. Euszebiosz és JEROMOS is beszámol arról, hogy megtérése után is viselte a filozófusok palliumát.3 így akarta kifejezésre juttatni, hogy a kereszténységben a filozófia igazi formáját és teljességét találta meg, vagyis a keresztényekhez való csatlakozását nem tekintette szakításnak az addig megismert szellemi értékekkel. 1 I. M. PFÄTTISCH, Justinus' des Philosophen und Märtyrers Apologien, I. Teil: Text; II. Teil: Kommentar, Münster i. W., 1912, VI-XII. 2 L. W. BARNARD, St. Justin Martyr: The First and Second Apologies (Ancient Christian Writers, 56), New York - Mahwah, N. J„ 1997,3-5. 3 E. F. OSBORN, Justin Martyr, Tübingen 1973,6-10. 56
