Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - Papp Miklós: A teológiai etika gyújtópontja a Hegyi beszéd hermeneutikai olvasatában
A Krisztusban-lét Krisztus hívása a tökéletesebb életre nem pusztán külsődleges hívás, még csak nem is etikai tanács. Jóllehet a Hegyi beszéd erkölcsi tanításai megjelenhetnek a Biblián kívüli világban is, ismerünk hasonló mondásokat az Antigonéból és Buddhától, a sztoikus világból és a hinduizmusból, de ezek sohasem érik utol Jézus üzenetének tekintélyét és intenzitását. Krisztus követése vallásos hívás, hogy önmagunkat teljesen szolgáltassuk ki a mindig nagyobb Istennek, hagyatkozzunk bizalommal hűségére. Krisztus bizalmát és ne Adám bizalmatlanságát kövessük. Jézust követőjének lenni több, mint pusztán egy tanár tanítványának lenni.52 A követés, a Krisztusban-lét nem pusztán azt jelenti, „mindent elhagyni", nem pusztán egy tanító-tanítvány viszonyba lépni, nem pusztán „hitvallást tenni", hanem ez egy vallásos megtérést jelent. A meta- noia, amit az elérkezett uralom megkövetel, megtérés Jézushoz, s ebben a megtérésben lesz a még eljövendő Isten uralma jelenlévő valósággá.53 A megtérés követelménye azonban nem egyszerűen követelmény, hanem elsősorban ajándék. A megtérés az ember alapdöntése, válasza Isten cselekvésére, aki őt erre képessé teszi. Hogy képesek vagyunk a Hegyi beszéd hívásának eleget tenni, azt közvetlenül Jézus nem mondja ki, de mégis hirdeti egyszerűen olyan módon, hogy Jézus Istent Atyjának nevezi. Jézus tanítása és élete a szemléltető anyag, a közlés, hogy az Atya végül is hogyan bánik az emberrel. A keresztény erkölcsiség kezdőlépése ezért nem egy lelki ínség, nem az ember rászorult törekvése egy humánus ideál felé, hanem a kezdet a teljességből való élet, Isten nagyobb szeretetének kínálatából való élet.54 Előbb a kegyelem, utána az etika. Előbb a vasárnap, utána a hétköznap. Előbb az ima, utána az életvitel. Előbb lenni, utána tenni. Az etika eredendően az üdvösségre való meghívás perspektívájába van beleágyazva. A teológiai etika vezérperspektíváját nem lehet beszűkíteni sem a normák, sem a szisztémák síkjára. Nem a normákhoz való formális hűség, hanem a Krisztustól való elbűvöltség vezeti a cselekvést. A döntő nem a szavak megformálása, hanem az előzetes belebocsátkozás a Krisztusban való létbe. Nem lehet kijelenteni, hogy Szókratész felebaráti szeretete és Jézus felebaráti szeretete ugyanazt jelenti, bármelyiket követhetem, hiszen mindkettő ugyanarra tanít, egy külső szemlélő számára mindkettő csak motivál.55 Aki belebocsátkozik a Krisztusban való létbe, az eleve kap egy hermeneuti- kus kulcsot, amivel lépésenként lehet előrébb haladni, így Krisztus tanítását nem lehet tetszőleges tartalommal megtölteni.56 A Krisztusban-lét eleve tartalmilag is behatárol, mint az ismeretelméleti elméletben a potentia az actust (mint az Igazság a kereső sza52 Mk 8,34-38; Lk 14,16-33; 9,23-26; Mt 10,38; 16,24-27. 53 SCHILLEBEECK, E., iesus. Die eschichte von cinem Lebenden, Freiburg 1975,198. 54 BÖCKLE, F., Fundamentalmomi, 217. 55 Ha a tartalmiságot teljesen leválasztjuk Jézustól, akkor szituációs etikát űzünk: Krisztus csak motiválna a jóra, de a mi saját erkölcsi eszünk döntené el, hogy mi a jó. Pedig az ész lehetőségeit a hit tartalmilag eleve behatárolja, mint a potentia az actust. 56 Egy erős identitás bátran nézhet körül, vehet át képeket és gondolatokat a világból, mert a saját tartalma szerint válogatja és alkalmazza őket. Egyáltalán nem passzív asszimilációról van szó, hanem aktív transzformációról, ez egy konstruktív történés. így pl. már a rabbik is átvettek képeket, fogalmakat Biblián kívüli világból, de más tartalommal, és a kereszténység is átvett hellén fogalmakat, de mást értett alatta, ezért nem lehet a kereszténység hellenizálódásáról beszélni. 51
