Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Szuromi Szabolcs Anzelm: Török József: A tizenharmadik század magyar egyháztörténete (Keresztény századok)
TÖRÖK JÓZSEF A tizenharmadik század magyar egyháztörténete (Keresztény századok) Mikes Kiadó, Budapest 2003. 231 pp. A „Keresztény századok" sorozat immár harmadik kötete azon XIII. század magyar egyháztörténetének a bemutatására vállalkozik, amit méltán tekinthetünk az Egyház aranykorának. Török József, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Közép- és Újkori Egyháztörténeti Tanszékének vezetője a sorozat előző két kötetéhez hasonló könnyedséggel és tartalmi gazdagsággal foglalja össze az Imre uralkodásától (1196-1204) III. András idejéig (1290-1301) terjedő időszakot. A jelen mű tizennégy nagy egységre oszlik (A két évszázad eredményei, 5-18; Átmenet az új évszázadba: Imre uralma, 19-30; Jeruzsálemi András, 31-76; IV. Béla és a tatárjárás, valamint az ország újjáépítése, 77-102; A pálos rend születése, 103- 118; IV. Béla utolsó évtizedei, 119-126; Árpád-házi Szent Margit, 127-135; IV. Béla uralmának alkonya. 135-138; V. István rövid uralma, 139-142; IV. László és kunjai, 143-160; Velencei András, 161-164; Az egyházi élet mindennapjai, 165-186; Az Árpád-ház leányai, szent asszonyai, 187-194; Bizánci kerezténység magyar földön, 195-198). A korszak egyházi életét alapvetően meghatározta III. Ince pápa tevékenysége (1198-1215) és az ő általa összehívott tizenkettedik egyetemes zsinat, a IV. Late- ráni Zsinat (1215) hatása. Ez megmutatkozott mind az 1217-re meghirdetett kereszteshadjárat megindulásában, melyben II. András (1205-1235) magyar király alapvető szerepet vállalt, de itt kell megemlíteni a század elején alakult koldulórendek, a domonkosok és ferencesek jelentőségét is, az eretnekmozgalmak terjedésének megtörésében. A szerző külön elemzi a magyarországi Aranybulla egyházi vonatkozásait (40- 43), sajátosan is kitérve a 31. cikkely magyarázatára, illetve a privilegium fori kérdésére. Az előző kötetben bemutatott johannita és templomos lovagrend mellett, itt ismerteti a teuton lovagrend kialakulásának, katonapolitikai szerepének és a magyarországi megtelepedést követő konfliktusoknak a főbb vonásait (46-50). Üdítő újdonsága a kötetnek az a néhány egyháztörténeti adalék, amellyel Török professzor a tatárjárás ismert eseményeit árnyalja. Ezek közül kiemelkedik az 1245. évi I. Lyoni Zsinat vonatkozásainak a felelevenítése. A szakirodalomban nem túlságosan ismert az a tény sem, hogy a magyarországi johannita lovagok, illetve a zászlajuk alá állók számára, ugyanazokat a lelki javakat engedélyezte a pápa, ami a Szentföldön harcoló keresztes hadakat megillette (vö. 95-97). Török József a 70-es években kezdte meg az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok, írott - leginkább liturgikus - forrásainak elemzését, mely területnek azóta nemzetközileg elismert kutatója. Nem véletlen tehát az az adatokban gazdag lényegretörő összegzés, amely önálló fejezetként kapott helyet a kötetben a pálos rend hazai működéséről, egységbe foglalva az elmúlt három évtized kutatási eredményeit (103-116). Az egyház működésénék nem pusztán a korszakonként változó társadalmi környezet a színtere, hanem a minden változás kö176
