Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Sigismundus - Rex et Imperator
kedett Zsigmond jelentősége Csehországban és Morvaországban. Az előadás az alábbi pontokban érinti Zsigmond csehországi politikáját: 1410-1419 között Zsigmond igyekszik magához ragadni Csehországban a hatalmat; 1419/20-ban kísérletet tesz arra, hogy cseh királlyá koronáztassa magát; Zsigmond szekularizációs politikája; keresztes háborúk a husziták ellen 1431-ig; Égerben és a Bázeli Zsinaton egyetért a huszitákkal folytatandó tárgyalás kezdeményezésével; 1434-37- ben iglói és bázeli compactata. (A témának annyiban van köze a teológiához, amennyiben rámutat, hogy Húsz személyét, sorsát és tanítását nem lehet megérteni Zsigmond és IV. Vencel viszonyának figyelembe vétele nélkül.) Hans-Joachim Schmidt (Fribourg/ Schweiz): Zsigmond és a Bázeli Zsinat (Sigismund und das Konzil von Basel). A Konstanzi Zsinat példáján felbátorodva Zsigmond szerette volna újból eljátszani szerepét, amelyet annak idején betöltött, mint az európai kereszténység (és katolicizmus) védnöke. A helyzet azonban megváltozott. A pápai szék be volt töltve, és Zsigmondnak - amennyiben igényt tartott arra, hogy a pápa császárrá koronázza, igen körültekintőnek és taktikusnak kellett lennie a zsinat áthelyezésének kérdése körüli vitákban. Zsigmond politikája újabb érdekeket is támasztott a zsinattal szemben: döntés a huszitákkal szembeni magatartás kapcsán (csehországi pozíciója megerősítése érdekében), és a görögökkel való unió (országa, Magyar- ország érdekében az oszmán invázió feltartóztatására). Az eredmények általában csalódást okoztak Zsigmondnak, mert a zsinat ugyan tárgyalt a mérsékelt huszitákkal, ám az uralkodó kezéből kicsúszott a zsinat vezetése, s így „ötödik keréknek" érezhette magát a kocsiban, míg végül 1437-ben meghalt. - Ami azonban lényeges változást jelentett: bebizonyosodott, hogy diskurzus révén nem lehet olyan kérdéseket megoldani, vagy akárcsak azokról tárgyalni, amelyek a jogi és hatalmi pozíciók tisztázását feltételezik (ki hivatott békességet teremteni?), továbbá bármennyire előnyösnek is bizonyult Zsigmond számára, hogy a zsinat engedékeny volt a huszitákkal szemben a dogmatikai kérdésekben, úgy éppen ez az eljárás azt tűnt bizonyítani, hogy a hatalmi kérdés eldöntésére a tárgyalás is járható út. Zsigmond levonta a következtetést: amennyiben hatalmi pozíciója nem képezheti vita, tanácskozás (concilium - zsinat) tárgyát, úgy ezt az udvar, az országgyűlés és az egyes egyházi fejedelmek segítségével kell megvalósítania. Ehhez nincs szüksége zsinatra. Ez az állás- foglalás hozzájárult az addig uralkodó ekkleziológiai felfogás megváltozásához. (Meg kell jegyezni, hogy a II. Vatikáni Zsinat, sőt már XXIII. János/Roncalli név- választásakor is újraéledt a Konstanzi Zsinat emléke; a kép teljessége érdekében nem lenne elvetendő a Bázeli Zsinat emlékét is felidézni.) [A PPKE Hittudományi Karáról Rokay Zoltán dékán vett részt a luxemburgi konferencián. Az előadások nyomtatásban is napvilágot látnak majd a közeljövőben a tervezett kiállítás katalógusával egyetemben.] Rokay Zoltán 175
