Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Székely János: Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában
- a hatodik Jézus vándor élete, aki mindent otthagyott, minden földi dologtól elszakadt;- a hetedik Mózes gyapjú ruhája (Mózes ruházatához kötik a szúfi ruházatát);- végül a nyolcadik Mohamed szerénysége - akiről azt mondja Junaid, hogy tudott egyik nap jóllakni és a másik nap pedig éhezni.5 Ebben a nyoc fokozatban különösen hangsúlyos Ábrahám és Izmáéi, tehát az áldozatra való utalás. Szintén ugyanebből a korból egy másik mester, Ruwaim Ibn Ahmad (J915) azt mondja: szúfi az, aki az életét fölajánlja.6 Egy másik definíció szerint szúfi az, akinek a vére szabad: ez azt jelenti, hogy meg lehet ölni, tehát a szúfi hajlandó az életét feláldozni.7 Egy másik meghatározás szerint a szúfi az Egyetlennek adja magát, annak az Istennek, akinek egyedül van joga kimondani azt, hogy 'én'.8 A szúfizmus azt állítja, hogy senki másnak nincs joga igazából kimondani, hogy én, csak Istennek - ezért a szúfi saját énjét odaadja az Istennek. így vallja meg Isten egyetlenségét, így valósítja meg a tauhid-ot. Gyönyörűen beszél erről az egyik legelső nagy arab misztikus, Rabi 'a al-Aáawiyya, aki egy fölszabadított rabszolganő volt, és Baszra városában, 801-ben halt meg. Nő léte ellenére mind a mai napig nagyon tisztelet őt. Ő így szólt Istenhez: 'Ha azért szeretlek téged, hogy a pokolba ne kerüljek, akkor vess engem a pokolba; ha azért szeretlek téged, hogy a paradicsomba jussak, akkor ne engedj engem be a paradicsomba; de ha azért szeretlek, hogy lássam az arcodat, akkor engedd, hogy meglássam'.9 Gyönyörű mondatok az önzetlen szeretetről. A szúfizmusnak ettől kezdve a lényegévé válik a szeretet, az egység átélése. Rabi 'a beszél a féltékeny Istenről, akinek az ember egészen oda kell, hogy adja magát. Räbi'a nem házasodott meg. Misztikájának az egyik jellemzője az éjszakai imádság volt, amit később nagyon sok szúfi iskola követett. Beszél arról is, hogy Isten szeretete megelőzi az ember szeretetét. Itt egy - kicsit titokzatos - Korán-versre hivatkozik, amely ezt mondja: 'Ő szereti őket, és ők szeretik Őt' (5, 59). Räbi'a azt mondja: Előbb szereti Ő őket, mármint Isten az embereket, és csak utána szeretik az emberek Őt. Ahogy János levelében olvassuk: a szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeretett minket (ljn 4,10). Ugyanebből az időszakból (Ja'far as-Sadiq, f765) egy másik meghatározás a szúfizmusról így fogalmaz: a szúfizmus 'isteni tűz, amely megemészti az embert'.10 11 A szúfik a tudománnyal szemben általában eléggé szkeptikusak voltak. Egy híres mondás szerint elég, ha az ember annyi tud az asztronómiából, tehát a csillagokról, hogy tudja, merre van Mekka, s így jó irányban tud imádkozni; elég ha annyit matematikából, hogy ki tudja számítani, mennyit kell a szegényeknek alamizsnául adnia a vagyonából. Egy teológusokat kritizáló versike így hangzik: 'Abu Hanifa nem tanított szeretetet, Shafi'i nem ismer hagyományokat róla'.11 Kritizálja a teológiát, amely a titokig nem vezet el. A szúfikat nevezték bölcs idiótáknak is - ez egyébként egy sza5 UTHMÄN AL-HujwIRI, Ali ibn, The Kashf al-Mahjüb (ford. R. A. Nicholson; London 1911) 39-40. 6 AD DAILAMI, Ali ibn Ahmad, Sírat-i Ibn al-Hafif ash-Shlrözl (ford. A. Schimmel; Ankara 1955) 90. 7 Vö. Schimmel, Annemarie, Mystische Dimensionen des Islam (Frankfurt 1995) 33. 8 NWYA, Paul, Exégése coranique et langage mystique (Beirut 1970) 249. 9 Vö. SCHIMMEL, Annemarie, Mystische Dimensionen des Islam (Frankfurt 1995) 65-70. 10 Nwya, Paul, Exégése coranique et langage mystique (Beirut 1970) 187. 11 Vö. SCHIMMEL, Annemarie, Mystische Dimensionen des Islam (Frankfurt 1995) 36. 155
