Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - Székely János: Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában

badságot is adott nekik: a szúfik kritizálhatták a politikai rendet, és ezt igen gyakran meg is tették, sok esetben büntetlenül. Isten bolondjainak tartották őket. Részletesebben szeretnék beszélni al-Hallaj-ról (ejtsd: Halladzs), az egyik nagy szúfi misztikusról és vértanúról. Az ő életét különösen jól ismerjük, köszönhetően egy francia orientalistának, Louis Massignonnak, aki szinte az egész életművét Hallaj kuta­tásának szentelte. Az egyik legenda szerint Hallajt a halála előtt a börtönben egy der­vis, egy tanítvány megkérdezte: 'Mi a szeretet?' Hallaj ezt felelte: Ma meg fogod látni, holnap meg fogod látni, és holnapután meg fogod látni. Azt mondja az elbeszélés, hogy aznap Hallajt megölték, másnap a testét elégették, harmadnap a hamvait a szél­ben szétszórták.12 Hallaj a szeretet vértanúja. Hallaj alakja vitatott az iszlámban, nem olyan, mint Räbi'a alakja - sokan mind a mai napig eretneknek tartják. Ez a felfogás egy kissé már változóban van, nem utolsó sorban éppen Massignon munkássága kö­vetkeztében, aki igyekezett más oldalról bemutatni az életét. Ez az iszlám világra is hat. Egyre több olyan nagy muzulmán gondolkodó van, aki Hallajt a szabadabb iszlám vértanújának tekinti. Számos olyan üldözött muzulmán gondolkodó van - akár bör­tönt vagy más üldözéseket megjárt muzulmánok (pl. Muhammad Iqbal, Salah Abdus Sabur) -, akik Hallajt példaképül állítják maguk elé. Hallaj 857-ben vagy 858-ban szüle­tett a mai Irán délnyugati részén. Mestereket keresett, így aztán végül is eljut Bagdad­ba, ahol Junaid tanítványa lesz, annak a Junaidnak, aki a szúfizmus nyolc fokozatát is leírta. Hallaj megházasodik, és egy gyermeke születik - akitől a róla szóló hagyomá­nyok jelentős része származik. Nem sokkal később elzarándokol Mekkába, ahol egy évet tölt félelmetesen kemény aszkézisben. Az év elteltével a hagyomány szerint ezt írja: 'Szellemem egyesült az O szellemével, ahogyan a pézsma keveredik az ámbrával, ahogy a bor keveredik a vízzel'.13 14 Amikor visszatér Bagdadba, a mestere, Junaid kizárja őt a tanítványai közül, mert Hallaj nyilvánosan beszélt a misztikus élményeiről, ami a szúfizmusban általában tilos volt, nehogy a tömegeket megtévesszék ezzel. Ebből az időből származik egy másik hagyomány is, amely szerint valaki egyszer kopogtatott Junaid ajtaján. Junaid megkérdezte: Ki az? Mire Hallaj, aki kívül állt, ezt válaszolta: Én vagyok az igazság (anä'l-Haqq).u Ez lett azután az egyik leghíresebb szúfi mondás. A tudósok (főként Massignon nyomán) feltételezik, hogy ez valójában egy későbbi dramatizált változata egy ősibb hagyománynak. A mondatot Hallaj való­ban kimondta, de más kontextusban hangozhatott el, ugyanis a Hallajról szóló ha­gyományokban ez többször előbukkan, de e nélkül a kis történet nélkül. A régebbi változat így szól: Ά fáraó azt mondta: Én vagyok a legfőbb úr (Sura 7,12). A Sátán azt mondta: Én jobb vagyok, mint Adám. Mindezeket felülmúlva Hallaj azt mondta: Én vagyok az igazság. Az a szúfi mester (Jalöluddm RümT), aki ezt a hagyományt följegy- zi, töpreng, hogy mint jelent itt az 'én'. A töprengésében egy isteni hang megszólal: A fáraó csak önmagát látta és engem elfelejtett. Hallaj csak engem látott, önmagát elfelejtette.15 Tehát ez az én nem Hallaj, hanem maga Isten. Valószínűleg a misztikus egyesülésnek, az extázisnak, a kontextusába kell helyeznünk Hallajnak ezt a mondatát. 12 FarTduddTn, Tadhkirat al-auliyä (ed. R. A. Nicholson; London 1905-07) II, 142. 13 ELIADE, Mircea, Vallási hiedelmek és eszmék története (Budapest 1998) III, 109. 14 RaHMÄN JäMI, Maulänä Abdur, Nafahät al-uns (ed. M. TauhldTpür; teheran 1957) 444. 15 ROMI, Jaläluddln, MathnawJ-yi ma 'ηαζυϊ (ed. R. A. Nicholson; London 1925-40) II, 2522. 156

Next

/
Thumbnails
Contents