Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Székely János: Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában
AZ ISZLÁM MISZTIKA Az iszlámmal kezdeném, azért is, mert az iszlám misztika korábban virágzott, mint a zsidó misztika, és azért is, mert jelentősen hat a zsidó misztikára.1 Az iszlám hagyomány szerint a misztika magára Mohamedre, a prófétára megy vissza, elsősorban a mennybe való elragadtatására, amelyet a Korán is leír a 17. szúrában. Az iszlám hagyomány szerint Mohamed körül már voltak misztikus tanítványok, és őtőlük származik a szúfizmus - tehát a misztika - első definíciója, amely azt mondja, hogy a szúfi három magatartást egyesít magában:- az isläm-ot, vagyis az alávetést, a parancsok megtartását, az Istennek való alávetettséget;- az Tmän-t, vagyis a hitet, tehát a parancsok belsővé tételét;- és az ihsän-t, amit a szúfi hozzátesz az előző kettőhöz. Az első kettő minden muzulmánnak a sajátja (a parancsok megtartása és a hit). Az ihszán a látás, így magyarázza ezt az ősi definíció: 'Istent úgy imádni, mintha látnánk Őt'.1 2 A misztika a közelségnek, az egységnek az átélése.3 Maga a szúfi szó az arab süf szóból származik, ami gyapjút jelent, utalva a régi arab szerzetesek ruhájára. Amikor szúfikat szerzeteseknek mondjuk, nyilvánvalóan idézőjelben tesszük ezt, hiszen a szúfik nagy része nem nőtlenségben élt, és kolostorokban is csak ideiglenesen laktak. Voltak olyan szúfi rendek, ahol nőtlenséget fogadtak, de ez inkább kivétel. A valóságban a szúfizmus igazi kezdete későbbre tehető, tehát nem megy vissza Mohamed koráig. Az Omajjád dinasztia (Kr. u. 661-750) uralomra jutásával kapcsolják össze, amikor a muzulmán tömegek elégedetlenkedni kezdtek az uralkodóház nagyon is szekularizált kormányzási stílusa ellen.4 Ennek a szekularizálódásnak ellenhatásaként születik a szúfizmus, hasonlóan ahhoz, ahogy az egyiptomi remeteség a konstantini fordulat után kivirágzik. A szúfizmusnak a következő meghatározása pontosan ezt a mozzanatot emeli ki. Eszerint szúfi az, aki az Isten egyetlenségét átéli. Az iszlám lényege az Isten egyetlenségének (tauhld) megvallása, az Egyetlenhez való hűség, az Egyetlen megvallása. A szúfi ezt nemcsak megvallja, hanem átéli. Az Egyetlennek adja oda magát egészen. Ez a szúfizmus lényege. Az iszlám hitét, az Isten egyetlenségének a megvallását, a monoteizmust, a szúfi a lényében éli át. Egy másik definíció az iszlám misztikáról jóval későbbről, Junaid mestertől származik, aki 910-ben halt meg Bagdadban. Szerinte a szúfi 8 fokozatot jár végig. Egy kissé hasonló ez a keleti szerzetesek létrájához: Johannes Klimakhos például harminc lépcsőfokot említ. Junaid azt mondja, hogy a szúfi- első fokozata Ábrahám nagylelkűsége, aki kész lett volna odaadni a fiát;- a második Izmáéi odaadása;- a harmadik Jób türelme;- a negyedik Zakariás jelképes viselkedése, amikor néma volt;- az ötödik Keresztelő János idegensége, aki saját országában kivetettként élt; 1 Az egész részhez vö. NICHOLSON, R. A., Mystics of Islam (1914). 2 Vö. WENSINCK, A. ]., Concordance et indices de la tradition musulmane (1936-71) 1,476 b. 3 Vö. SCHAEDER, Η. H., Zur Deutung der islamischen Mystik (1927) 845. 4 ELIADE, Mircea, Vallási hiedelmek és eszmék története (Budapest 1998) III, 105. 154
