Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Székely János: Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában
Teológia 2005. 3-4. szám SZÉKELY JÁNOS Monoteizmus az iszlám és a zsidó misztikában Ratzinger bíboros mondta még a múlt század végén, hogy a 21. sz. teológiájának két nagy témaköre lesz, amire különösen koncentrálni fog: az egyik a történeti Jézuskutatás, a másik pedig a vallásközi párbeszéd. Úgy gondolom, hogy nagy igazság van ebben a meglátásban, talán már ez a néhány év, amely azóta, hogy ezt mondta eltelt, szinte igazolja is a meglátásának a helyességét. Egy monoteizmusról szóló konferencián kötelességszerű beszélni az iszlámról és a zsidóságról. De azt hiszem, hogy nem csak kötelességből tesszük ezt, hanem nagyon természetesen és szívesen is. Globalizálódó világunkban, ahol egyre inkább egyetlen kicsi faluvá zsugorodik az emberiség, azt hiszem, hogy egyre jobban nyilvánvalóvá lesz az is, mennyire összefüggenek az emberek, a népek, a jövőnk. Nem lehet másfajta jövőt magunk elé tervezni, mint a dialógus jövőjét. AII. Vatikáni Zsinat a Nostra aetate kezdetű deklarációban, amelyben a nem keresztény vallásokról ír, pontosan ezzel a gondolattal indít. Azt mondja: „Korunkban, amikor az emberi nem egysége napról napra erősebbé válik, és sokasodnak a különböző népek közötti kapcsolatok, az Egyház fokozott figyelemmel veszi szemügyre, milyen kapcsolata legyen a nem keresztény vallásokkal. Mivel feladata, hogy az emberek, népek egységét és szerete- tet ápolja, most elsősorban azt veszi fontolóra, ami az emberekben közös és közösségre vezeti őket" (N/E 1). A végén úgy zárja a dokumentumot, nem hívhatjuk segítségül Istent, mindenek Atyját, ha nem tekintünk testvérnek bizonyos embereket, akik pedig Isten képmására vannak teremtve (N/E 5). Ebben a szellemben próbálunk most az iszlámról és a zsidóságról szólni. Ez ugyanis annak a Krisztusnak a szelleme, aki a szamaritánus asszonynyal szóba áll; az ősegyház szelleme, amely megnyitotta kapuit a nem körülmetéltek felé is; azé a kereszténységé, amely kapcsolatba lépett a hellenizmussal és a római kultúrával is, képes volt azt asszimilálni, vagy amelyik a népvándorlás népeivel is igen termékeny kapcsolatra tudott lépni. Misztikáról próbálok beszélni, azért is, mert talán itt ért legközelebb az iszlám is és a zsidóság is a kereszténységhez. A misztika egy nagyon bonyolult és gazdag világ, amiből alig-alig ismerünk valamit. Olyan, mintha egy nagy hegyvidéken mennék, újabb és újabb hatalmas völgyek és hegyek tárulnak fel, amiket alig-alig ismerünk. Talán az egyik legfőbb célja is ez ennek a rövid ismertetésnek, hogy megsejtsük, hogy mennyire keveset tudunk az iszlámról és a zsidó misztikáról, és talán, hogy mennyire sok az előítélet velük kapcsolatban. 153
