Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (I. rész)
valamint a népesség átrendeződésének lehetőségét. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a távolabb eső, peremvidéknek számító lakatlan vagy gyengén lakott területeken, a hegyvidéken, új településrendszer keletkezett, ahol hirtelen falvak sora jelent meg. Ezek az életerős paraszti települések fokozatosan felváltották városi kultúrát, és megteremtették a nagyobb területet átfogó központi hatalom feltételeit, vagyis azoknak az államoknak lehetőségeit, amelyek a térségben Kr. e. 1000 körül keletkeztek. A régészeti leletek bizonyos betekintést engednek a településrendszer lakosságának viszonyaiba. A központi épületek hiánya, a lakóépületek nagyjából hasonló mérete, a luxuscikkek hiánya arra utal, hogy a földművelő és állattenyésztést folytató lakosság körében nem kell számolni jelentős társadalmi rétegződéssel és központi irányítással, vagyis mindezek egy egalitarianus társadalmi forma irányába utalnak. A vallásukat nem ismerjük, mert nem találtak nyomokat, de a templomok, szentélyek hiánya arra utal, hogy a vallás családi jellegű és nem központi irányítású kultusztól függő. Minthogy a falvak nem rendelkeznek a védelmet szolgáló építményekkel, sem fegyverekkel, távol a városállamoktól és kereskedelmi utaktól az önellátásra berendezkedett közösségek békében éltek és nem számoltak ellenséges támadásokkal. A nagyjából 100 emberből álló faluközösségek szoros közösségben élhettek egymással. Kik voltak a településrendszer lakói? Az itt élő lakosság etnikai azonosítása az anyagi kultúra feltárt emlékei alapján nem határozható meg, csak következtetésekre hagyatkozhatunk. A településrendszer anyagi kultúrájának vonásai egyszerre újak, azaz nem a kánaánita városkultúra egyenes folytatói, ugyanakkor a kánaánita kultúrával való kapcsolatuk sem tagadható. Az új falukultúrát a palesztinai lakosság késő bronzkorszakig fennálló szerkezetében végbement változás közvetlen következményének tekinthetjük. Lakossága olyan örökséget ápol tovább, amely Palesztinában bontakozott ki. Az itt letelepedettek tehát nem Palesztinán kívülről jöttek, vagyis nem bevándorlók, ugyanakkor nem lehet egyszerűen csak a városállamok elmenekült lakosságára sem visszavezetni őket. Ezért csak olyan népelemekből kerülhettek ki, amelyek Palesztinában éltek, de a városállamok társadalmi struktúráján kívül élő, a földművelést is ismerő állattenyésztő (leginkább a saszu névvel jelölt típussal16 azonosítható) nomádok, akik az eddig ritkán lakott hegyvidéken hosszabb ideig tartó folyamat során áttértek letelepedett életformára. Számításba jöhetnek még részben a városállamok szociológiailag lecsúszott és a társadalom peremén élő lakosságának egyes elemei, és az ókori Közel-Kelet írásos emlékeiből ismert hapiru17-jelenséghez tartozó csoportok is,18 de a Sínai-félsziget felől, délről Palesztinába vándorló kisebb nomád csoportok is. A településrendszer kialakulásában a kutatás Izrael népének kezdeteit látja és lakosságát Izrael őseivel azonosítja. A királyság idején ugyanis ennek a kora vaskorszaki településrendszernek a területén élőket nevezik Izraelnek. A hasonló geográfiai, gazdasági és szociális viszonyok között élő telepesek között a szolidaritás, a rokonság 16 WARD, a. W., art. Shasu, ABD V., 1165-1167. old. 17 LEMCHE, N. P., art. Hapiru, Habiru, ABD III., 6-10. old. 18 Fritz, V., Die Entstehung Israels im 12. und 11. Jahrhundert v. Chr., 118-121. old. Megállapításaira támaszkodik KÖCKERT, M., Von einem zum einzigen Gott, 157. old. és ZENGEK, E., Der Monotheismus Israels. Entstehung - Profil - Relevanz, 113-116. old. A letelepedés illetve a honfoglalás folyamatáról a kutatás eddig eredményei alapján jól átgondolt mérleget nyújt DONNER, H., Geschichte des Volkes Israel und seiner Nachbarn in Grundzügen, (ATD Ergänzungsreihe Bd 4/1), Göttingen 19952, 145-149. old. 144
