Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rózsa Huba: JHWH az egyetlen Isten (I. rész)
tudata alakult ki. A kis településeken élő családok és nemzetségek, a nagyobb területi adottságoknak megfelelő összekapcsolódásából fejlődtek ki az izraelita törzsek. A hegyvidéki településrendszer mellett az egykori bronzkorszaki városi központok helyén újra alapított településeken tovább élt a kánaánita lakosság és kultúra. Az Izrael név használatában velük szemben nyer arculatot a hegyvidék lakosságának azonosságtudata, amelyben szerepet játszhat a kánaánitákétól különböző életforma tudatosulása. A letelepedés korai vaskorszakban (Kr. e. 1200-1000) lejátszódó folyamata, melynek során a közép-palesztinai hegyvidéken egy átfogó településrendszer, és lakóiból egy új közösség keletkezett a Kr. e. 10. században, majd Dávid és Salamon uralma idején fejeződött be, s történelmileg is megragadható politikai formát öltött. A kutatás jelenlegi eredményei alapján tehát az izraelita honfoglalás területileg, időbelileg, szociológiailag és etnikailag nem egységesen ment végbe. Nem Palesztinán kívülről végbement bevándorlás eredménye, hanem a palesztinai népesség átrendeződésének következménye, sokrétű, hosszabb eseménysor, összefüggésben a Szíria- Palesztina területén végbemenő hasonló természetű folyamatokkal. Eredetét tekintve tehát a Kánaánban kialakult Izrael társadalmilag rendkívül összetett. Vallási szempontból is ugyanez mondható. A közép-palesztinai hegyvidékre vándorló csoportok nyivánvalóan magukkal vitték és ápolták eddig hitvilágukat és vallási szokásaikat. Ezért komoly ellenvetések merülnek fel azzal a klasszikus állásponttal kapcsolatban, hogy a kora Izrael homogén entitás volt JHWH monolatrikus tiszteletével. Mindez megváltoztatja azt a bibliai hagyományon alapuló felfogást, hogy Izrael és Kánaán két önálló, egymással szemben álló entitás, az etnikai, a puszta és a kultúrföld, a nomádizmus és a letelepedettség, a JHWH-hit és a természetvallás, a monoteizmus és a poli- teizmus ellentéte alapján, és hogy Izrael és Kánaán találkozása éles konfliktus jegyében történt, társadalmilag, kulturálisan és vallásilag egyaránt. Ez azt jelenti, hogy a kánaánita világ jóval meghatározóbb mértékben jelen van Izrael életében és vallásában mint ezt eddig gondolták. A kutatók különböznek e jelenlét mértékének megítélésében. b) Vallástörténeti kapcsolat az izraelita vallás és Szíria-Palesztina vallási világa között A bibliai alapokra támaszkodó hagyományos álláspont szerint a kora Izrael homogén entitás volt JHWH monolatrikus tiszteletével. Ez a az állítás azonban a kutatás újabb megállapításainak ismeretében korrekcióra szorul, sőt napjainkban a kutatók jelentős része egyenesen elutasítja azt. Izrael nem volt Kánaánba bevándorolt homogén entitás, hanem Kánaán lakosságának a közép-palesztinai hegyvidékre menekült lakosságából jött létre. Ez az adottság magával hozta azt is, hogy az új közösségben jelen volt a kánaánita vallási örökség, amely kétségessé teszi a korai Izrael monolatrikus kötődését JHWH-hoz. A kutatás természetesen különböző változatokkal, de arra hajlik, hogy a korai Izrael vallástörténetileg politeisztikus volt, azaz JHWH mellett más istenségeket is tisztelt. Ennek a kora izraelita politeizmusnak megvannak a maga sajátságai, amelyek megkülönböztetik más népek politeisztikus gyakorlatától. A fenti megállapítást látszik alátámasztani Szíria-Palesztina térségének vallási világa, amely az elmúlt évtizedekben egyre inkább ismertté vált, és a kutatók a Szíria illetve a kánaánita világ vallásának hátteréből kezdték értékelni a Biblia kijelentéseit 145
