Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"
mindazzal, ami rendelkezésünkre áll, amennyiben Őkegyelme segítségül hív bennünket."19 Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a levelet sem, amelyet Zsigmond 1417. augusztus 24-én írt Konstanzból Vencel egyik udvari emberének: „Hírül adom, hogy Luxemburgban sajnos rosszabbul állnak a dolgok, mint valaha. (...) Ezért, győzd meg kedves testvérünket sürgősen, amint már előzőleg megparancsoltuk, Luxemburgot teljes egészében és minden fenntartás nélkül adja át nekünk ... azzal a feltétellel, hogy teljes hatalommal rendelkeznénk hivatalnokok kinevezésében és leváltásában, és hogy semmiről sem lennénk kötelesek Őkegyeimének számot adni. (...) Idén egyházi ügyekkel vagyunk elfoglalva, s ezért nem siethetünk a burgundi örökös segítségére. (...) Ám hálásak vagyunk Istennek, hogy itt minden jól megy, s az ő kegyelmére hagyatkozva szilárdan bízunk abban, hogy egy hónapon belül végre lesz pápánk. Akkor azonnal mindent félreteszünk, s találkozunk kedves testvérünkkel. Arra is kérünk, beszélj testvérünkkel és kérjed őkegyeimét, engedje magát meggyőzni, és tegyen valamit annak érdekében, hogy országában megszüntesse a szakadást, hogy ne szólhassák meg, ahogyan őneki is írtunk valamit/'20 Végül a „kedves testvérének", Vencelnek a következőket írja Zsigmond 1418. december 14-én: „Arra is készek vagyunk, ...hogy országunk és koronánk egységéért és javára tegyünk valamit, valamint a lelkészség szakadását illetőleg is, ami az Ön tanácsa szerint szükséges: hogy mindenki meggyőződjön: a mi hibánkból országunkon és a cseh koronán nem fog csorba esni. (...) A mi szándékunk ugyanis, hogy Isten segítségével, ameddig élünk, magunk uralkodjunk és kormányozzuk országainkat, s reméljük, hogy mint kedves testvérünk ebben segítségünkre lesz. (...) Midőn levelét olvastuk, csodálkoztunk, hogy Kedvességed fontosabb és súlyosabb dolgokra, amilyenekről most szó van, csekélyebb súlyt fektet. (...) Úgyszintén ismeretes Kedvességed számára, hogyan akarta a Konstanzban összegyűlt egész kereszténység Önt és az Ön országát kiközösítéssel sújtani, teljesen jogosan és méltán, s ez meg is történt volna, ha mi nem állunk ellen, fáradsággal, éberséggel, könyörgéssel és rábeszéléssel. Ám ha hamarosan nem állnak el a tévelytől, és amennyiben Ön nem fog hamarosan és haladéktalanul arról gondoskodni, hogy megfékezze a tévelyt és annak véget vessen: úgy az egyház és az egész kereszténység azzal gyanúsíthat minket, hogy mint vérünkhöz, inkább hajiunk Önhöz, és inkább kedvében járunk, mint a kereszténységhez, s így minden méltóságunkat elveszítenénk. (...) Semmi más szándékunk nincs, mint Csehország határánál találkozni, hogy először is a hitről és a szakadásról beszéljünk az Ön országában, amely a hit miatt történt. (...) Ezért, kedves testvér, ha nem figyel oda, s nem akarja országát megvédeni a szégyentől és veszélytől..., úgy nehogy az eretnekek barátjának és védelmezőjének tűnjünk, kénytelenek leszünk a Szent Egyháznak alávetni magunkat."21 - Ugyanebben a levélben olvassuk: „Nem tekinthetjük testvérünknek sem, csak amennyiben kitart dicső őseink hitében és a tévelyt kiirtja országából."22 19 Uo. 319. 20 Uo. 323. 21 Uo. 327 köv. 22 Uo. 328. 124
