Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)

2005 / 3-4. szám - Rokay Zoltán: Luxemburgi Zsigmond teológiai "kompetenciája"

Következtetések levonását szakértőkre bízzuk. 1419. augusztus 16-án meghalt Vencel, s a cseh korona átszállt Zsigmondra. Húsz és Vencel „kapcsolatáról" mindig Húsz egyes megnyilatkozásai kapcsán lesz szó. Általában (az egyház és az igaz hit kér­désében) „vis inertiae"-vel szokás jellemezni magatartását Húsz egész ügyében.23 Ezen magatartásában a jelek szerint egyre inkább megmaradt, minél inkább látta, hogy Zsigmond „hatékonyan" intézkedik országának megtisztítása érdekében az eretnek­ség vádjától. Zsigmondnak ezen érdekeltségére igen nagy fenntartással kell tekinteni. Magáról a Konstanzi Zsinatról könyvtárakat írtak.24 Húsz János elégetéséről nem különben.25 Itt mindössze annyit kell kiemelni, hogy XXIII. Jánost 12. ünnepélyes ülé­sén mondatta le a „zsinat" 1415. május 29-én.26 Huszt ugyanezen év július 6-án ítélték el és égették el. Ez idő tájt nem volt pápa. Mint látni fogjuk - nemcsak egyházpolitikai, teológiai kérdésekben is - egyedül Zsigmond volt a kompetens (minden mentegető­zése ellenére). Húsz, kihallgatásában élt mind a pápa lemondatásának tényével, mind pedig a pápa ellen felhozott vádakkal.27 4. WlCLIFF TANÍTÁSA ÉS ANNAK ELÍTÉLÉSE. HÚSZ VISZONYA WlCLIFFHEZ28 John Wicliff (1330 körül-1384) oktatói és írói tevékenysége a szabad művészetek és a teológia minden ágára kiterjedt. (In philosophia nulli reputabatur secundus, in sco- lasticis disciplinis incomparabilis.)29 Művei közül az 1844-1922. kiadás 35 kötetet szám­lál. Filozófiáját illetőleg azzal vádolták, hogy Occam követője,30 noha inkább realista álláspontot képvisel, főleg a Trialogus c. művében. Teológiájában az eucharisztiatan területén a Berengár-féle remanentia-tan felé hajlik,31 és a consubstantiatio nézetét vallja. 23 Uo. 237. 24 Csak két tanulmánygyűjteményt említek: AUGUST FRANZEN és WOLFGANG MÜLLER (kiad.): Das Konzil von Konstanz. Beiträge zu seiner Geschichte und Theologie. Freiburg 1964, valamint REMIGIUS BÄUMER (ki­ad.): Das Konstanzer Konzil, Darmstadt 1977. - A zsinat résztvevőinek létszámánál fogva (noha a zsinat krónikása, Richentali Ulrich minden bizonnyal túloz) a kor legjelentősebb történelmi és kultúrtörténeti eseményének tekinthető. (Poggio ekkor találta meg Plautus komédiáinak kéziratát egy női apátságban.) - Kuriózumokban sem szűkölködött a zsinat. így XXIII. János elbeszéli, hogyan fordult fel szánkója: „Jaceo hic in nomine diaboli." (HELFERT, 168), valamint a „Mulieres communes, quas reperi in domibus et ultra, et non minus exceptis aliis 700", továbbá „XVC (sic!) meretrices vagabundae" uo. 167 köv. 25 A már említett monográfiákon túl (Helfert, Friedenthal) főként GOTTHARD Lechler, Johann von Wiclif (Leipzig 1873), monográfiájára hivatkozom (2. kötet, 110-301; a továbbiakban: Lechler). Főleg a Zsig- mond-féle „Salvus conductus" képezi újból és újból vita tárgyát. - Legértékesebb forrás Húszról: Fran- TISEK PALACKY, Documenta Mag. J. Hús, Prága 1869. Lásd még: RUDOLF HOKE, Der Prozeß des Jan Hus und das Geleit König Sigismundus. AHC 15 (1983) 172-193. 26 Vö. Mansi, 27. 27 Húsz megbocsáthatatlan bűnei közé tartozott, hogy ellenezte a búcsúlevelek árusítását, mégpedig ép­pen Nápolyi Lászlóval kapcsolatban. (Lásd HÚSZ I, CLXXIII köv. Quaestio magistri Ioannis Hus dispu­tata ab eo anno Domini MCCCCXII post Viti de indulgentiis sive de Cruciata Papae Ioannis 23. fulmina­ta contra Ladislaum Apuliae regem.) 28 Wicliff és Húsz viszonyáról vö. többek között: MARTIN Schmidt, John Wyclifs Kirchenbegriff. In: Gedenk- schrift für D. Werner Ellert, Berlin 1955, valamint EDITH C. Tatnall, Die Verurteilung John Wyclifs auf dem Konzil zu Konstanz. In: Remigius Bäumer, 284 köv. 29 TRE 36,415 köv. 30 Vö. LECHLER 2, 98 köv., 121 köv. 460,473,479 köv. 31 TRE 420. 125

Next

/
Thumbnails
Contents