Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Dér Terézia: Szent István király térítő tevékenységének tükröződése verses zsolozsmájában
ezzel a vonással. Az ifjúvá serdült Istvánról a következőképpen énekel a strófa szerzője: Qi Sed cum iuuentutis metas sanctus primum posuit, atque iam virilis etas in eo inualuit. Ex tunc factus est famosus eximiis laudibus, in bellis victoriosus, prudens et fortissimus. V Sub mundanis armis dei miles erat strenuus nam in bonis erat ei affectus precipuus. Ám mikor szent ifjúsága Korlátáiból kinőtt, És a férfikor virága Erőssé edzette őt, Attól fogva dicsőséges Híre hét országot ér, Bátor, okos, erősséges, Győzedelmes hadvezér. Evilági fegyverekkel Isten katonája volt, Minden jókat szeretettel, Szenvedéllyel fölkarolt. Az officium szerzője e strófában a nagyobbik Szent István-legenda és a Hartvik püspök által készített életírás ábrázolásmódja alapján himnikus magasságokba emeli az uralkodó diadalát a hatalma s az új hit ellen támadó belső erők fölött, továbbá - kiszélesítve a horizontot - valamennyi győztes csatát, amelyet a király országa és a kereszténység érdekében vívott. István ugyanis olyan uralkodó volt, aki minden háborújában felülkerekedett az ellenségen.23 A responzorium versusában nyomatékosított harcias István-portré - a „világi fegyverekben" is miles áriként megjelenő király alakja - szintén rokonítható a Gloriosus cultor dei kezdetű, a pogányok felett diadalmaskodó uralkodót magasztaló antifona ábrázolásmódjával, de kitágítja annak tartalmát. A 13. század végi zsolozsma e helyén is szembetűnő az ifjú László király befolyásolására irányuló törekvés. I. István, a „prudens et fortissimus", valamint „in bellis victoriosus" uralkodó szöges ellentéte annak a IV. Lászlónak, aki az oligarchákkal vívott küzdelmekben sokszor vereséget szenvedvén 1285 táján nem fogadja el a Lodomér érsek által felajánlott segítséget, végképp „becsapja a kaput a nemesség és az egyház felé''24, s a vele anyai ágon rokonságban álló kunokhoz menekül. A 13. század utolsó harmadában keletkezett officium harmadik nocturnusának három antifonája is igen szemléletesen ábrázolja a magyar protorex térítő tevékenységét.25 yt Vir beatus pardum nempe fert ad caulas ouium et leonem ad praesepe bouis ferocissimum: nam minis precibus et donis terret mulcet incitat prauos mites vanos bonis cristi quos deificat. Boldog férfi: juhakolba Cipeli a párducot, Vad oroszlánt felkarolva Jászol mellé állított. Kér is, ád is, fenyeget is, Hívja, vonja, kergeti, Gonoszát is, szelídet is: Krisztusban megszenteli 23 Kristó Gyula, Szent István király, Budapest 2001,104-105. 24 Szűcs JENŐ, Az utolsó Árpádok, Budapest 1993,313-314. 25 DOBSZAY, 2003,401. 107
