Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Dér Terézia: Szent István király térítő tevékenységének tükröződése verses zsolozsmájában
valamint a harmadik nocturnus harmadik antifonájában (ad ungaris predicandum / rex fortis eligitur). Mint már említettük, a zsolozsma megalkotásának egyik igen fontos célja volt, hogy IV. László elé példaként nagy elődjét állítsák. Szent István emlékének segítségül hívásával próbáltak meg hatni Magyarország ifjú királyára. Ez a szándék teljes összhangban van a népének szent prédikátoraként megjelenő, a keresztény vallással és az egyházzal a legszorosabb kapcsolatban álló Szent István-portréval. Amint láttuk, a 13. század elejére datált laudes antifonák idézett helyén is feltűnt már ez a gondolat. Ott a következőket olvashattuk: Pauperes dono iuuabat / nunc pecuniario, / hos euangelizabat / salutis alloquio. A keresztény törvényességet megalapító Szent István alakjával kapcsolatban ugyancsak megemlítendőnek gondoljuk a verses officium legtöbbször idézett, keletkezésének korát s annak egyházi törekvéseit leginkább tükröző strófáját, a második nocturnus második antifonáját, amely a következőket tartalmazza: J4 Nam ut athila sub rege hungarorum populus tyrannidis lata lege seuiit incredulus: sic sub stephano regnante vertitur crudelitas, quo figuras transmutante formatur credulitas. Vad volt a magyar s hitetlen Attila király alatt, S mint zsarnok-szokás, kegyetlen Dúlta az országokat. Ám Istvánnak idejében Hitből új világ terem, S a kegyetlenség helyében Úrrá lesz a kegyelem. E helyen közvetlenül áll egymással szemben Szent István király és Attila. A tyrannidis lata lege kifejezés mondanivalónk szempontjából igen lényeges. „A zsarnokság tágra fogott törvénye"21 22 alatt kegyetlenkedő hun-magyarokkal szemben az István királysága alatt megszületett hit diadalmaskodik. Az említett kifejezés felidézi az első nocturnus második antifonájának Istvánt dicsérő szavait: cristianae legis lator. A két antifona jellegzetesen megfogalmazott gondolatai erősítik egymást, a keresztény törvények fontosságát s a törvényhozó érdemeit egyaránt kiemelve. Vizsgált antifonánk tartalma és kifejezésmódja - amint arra Mezey László is felhívja a figyelmet - párhuzamba állítható Kézay Simon krónikájának azon helyével, ahol IV. László fidelis clericusa a pogány magyarokról a következőket írja: „gens ipsa sub paganismo constituta crudelis persecutio fuerat christianitatis".22 Ezt a népet zabolázta meg I. István. Megítélésünk szerint a vizsgált antifona rokonítható az első Szent István-officium Gloriosus cultor dei kezdetű énekének alábbi soraival is: „ferocitatem gencium perdomuit / mores crudelium superavit". A verses zsolozsma összeállítója tehát a magyarság pogány korszakát Attila zsarnoki uralmának körülményeivel azonosítja, mintegy válaszolva az uralkodó környezetében egyre inkább tért hódító Attila-kultuszra. A keresztény törvényeket hozó, valamint népének személyesen igét hirdető király alakja mellett a verses zsolozsmában is megjelenik a harcias király képe. A vizsgált of- ficiumban első helyen a második nocturnus második responzoriumában találkozunk 21 MEZEY László, Deákság és Európa. Irodalmi műveltségünk alapvetésének vázlata, Budapest 1979. 209. 22 MEZEY, 1948,46-47. 106
