Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Dér Terézia: Szent István király térítő tevékenységének tükröződése verses zsolozsmájában
A következőkben azt vizsgáljuk, milyen képet alkotnak a verses officium saját antifonái és responzoriumai az első magyar király térítő tevékenységéről. E vonatkozásban figyelmet érdemel az első nocturnus 2. antifónája, amely a következőképpen hangzik:17 JA Iste sanctus predicator hungarorum primitus, cristiane legis lator factus est diuinitus pro binis tradens bis bina duplicato precio: uel pro quinque dans bis quina reportando domino. E szent első prédikátor A magyarok közepett, írt az Isten hagyásából Keresztény törvényeket, Két talentumért cserébe Kétszer kettőt forgatott, Hoz urának öt helyébe Kétszer öt talentumot. István király tehát a magyarok első szent prédikátora, igehirdetője, valamint a keresztény törvény megalkotója (cristiane legis lator) volt. Utóbbi tevékenységére utalnak legendái, s kiemeli azt a Gaude mater ungaria kezdetű 13. századi keletkezésű Szent István-himnusz is: Hic tibi verus lucifer / lumen fidei prebuit. / datus est ad hoc legifer / viam salutis docuit",18 A magyarok első királyának törvényalkotása új korszakot jelentett a nép történetében. István ugyanis apjával, Gézával ellentétben megvetette a magántulajdonon alapuló feudális rend alapjait, közigazgatást hozott létre, adókat szedett, okleveleket adott ki, püspökségeket alapított, s törvényekkel szavatolta az állam működését, az egyház jogait, a mindennapi élet biztonságát, valamint saját királyi hatalmát.19 Ezt a tevékenységet méltán emelték ki a liturgikus költészet egyes alkotásai. A sanctus predicator kifejezés további méltatásként azt állítja, hogy a magyarok első királya népének személyesen hirdetett igét. Ez a kép általánosan elterjedt a magyar protorex tiszteletére készült liturgikus költeményekben. A kutatásban olyan álláspont is kialakult, amely az igehirdető, népét keresztelő István király portréját egy régebbi hagyományt tartalmazó úgynevezett „legrégibb életirat"-ban keresi.20 A verses offici- umban a magyar protorex igehirdető tevékenysége négy helyen tűnik fel. Az említett passzuson kívül a második nocturnus első antifonájában, amelyben a legteljesebb ábrázolását találjuk e gondolatkörnek: az Ur I. István személyében regem predicatorem / misit et apostolum, a második nocturnus 3. responzoriumában (rex erat et predicator), 17 A verses officium vonatkozó helyeinek latin szövegét Dankó József kiadása (Vetus hymnarium. 195- 201) alapján, annak helyesírását követve, a magyar változatot Sík Sándor (Himnuszok könyve. Budapest 1943. 486-497) fordításában hozzuk. 18 SRH II. 384., 396., 415.; Vetus hymnarium 205. Az idézett himnusszal részletesebben foglalkozunk az alábbi dolgozatunkban: Megjegyzések egy középkori Szent István-himnuszhoz. In: Belvedere Meridionale 15/3-4. (2003) 4-13. 19 KRISTÓ GYULA, Géza fejedelem cs István király. In: Aetas 2000. 25-35. 20 A kérdés kiterjedt irodalmából: TÓTH ZOLTÁN, Szent István legrégibb életirata nyomán. In: Századok 1947. 23-94. GERICS JÓZSEF, Legkorábbi gesta-szerkesztéseink keletkezésrendjének problémái. In: GERICS JÓZSEF, Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 22. Budapest 1961, 88-112. CSÓKA J. LAJOS, A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV. században. Budapest 1967. 623-646. VESZPRÉMY László, Ransanus krónikája Géza - Szent István fejezetének forrásproblémája. In: Magyar Könyvszemle 1990. 99-112. KULCSÁR Péter, Ransanus Szent István-életrajzáról. In: Magyar Könyvszemle 1999. 307-315. DÉR Terézia, Gondolatok egy Szent István-szekvencia kapcsán. In: Aetas, 2003/2.109-117.; 113-115. 105
