Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Dér Terézia: Szent István király térítő tevékenységének tükröződése verses zsolozsmájában
kultuszának megélénkülése jelentette, amely I. László 1192-ben történt kanonizációjá- val függ össze.11 A liturgikus költészet általánosan elterjedt formakincséből építkező laudes antifó- nák az első magyar király megdicsőüléséről (1-3. antifóna), valamint jótékonykodásáról és evangelizációs tevékenységéről énekelnek. Jelen vizsgálódásunk szempontjából a 4. és 5. ének bizonyul figyelemre méltónak.11 12 E helyen ugyanis megjelenik a szegények között „a hit vigaszát terjesztő", személyesen igét hirdető király alakja. Λ Pauperes dono iuuabat nunc pecuniario, hos euangelizabat salutis alloquio. fl Sapienter dispensare norat donum domini, et mensuram erogare pro tempore tritici. Szegényeknek pénz, ajándék tőle mindig dúsan szállt, s közöttük tanítva járt még, vitte a hit vigaszát. Mivel Isten megáldotta, bölcsen osztogatta szét, gabonájából megadta mindnek a szükségesét. Mezey László alapos elemzésnek veti alá a verses officiumot, s Dereves véleményével egyetértve úgy foglal állást, hogy a zsolozsma eredetileg kilenc antifonából és nyolc responsoriumból állt, s a Dankó által közölt kilencedik responzoriumot utólag csatolták hozzá. A zsolozsma közvetlen mintájaként Szent Anna officiumát, szerzője- ként Miklós perjelt jelöli meg, aki az esztergomi ágostonos kolostorban élt.13 Dobszay László ezzel szemben azon a véleményen van, hogy a mű eredetileg is kilenc responzoriumot tartalmazott, tehát nem a nyolc responzoriumos kuriális zsolozsmatípus, hanem a kilenc responzoriumos egyházmegyés zsolozsmatípus szabályai szerint íródott. A szerző személyével kapcsolatban a következőket jegyzi meg: „Azóta tudjuk már a szerző nevét is, csak kilétét fedi továbbra is homály: az antifonák versfői a Rai- mundus nevet adják ki".14 Az officium keletkezési körülményeit illetően Mezey László a Kun László korában kialakult és Kézai Simon Gestájában tükröződő Attila-kultuszt, valamint az ifjú király féktelen, keresztényieden magatartását emeli ki. Véleménye szerint Lodomér esztergomi érsek ösztönzésére született a zsolozsma a klerikus réteg befolyásolásának céljával, s azért, hogy IV. László elé példaként állítsák immáron két évszázada szentté avatott állam- és egyházalapító elődét.15 Dobszay László a fenti datálással egyetértve igen találóan állapítja meg: „Mezey a Kun László politikájával szembeforduló esztergomi érseki szék törekvéseinek liturgikus tükörképét látta az officiumban".16 11 TÖRÖK, 1986,39., 304.14. jegyzet. 12 Az antifonák szövegét Dankó József Vetus hymnarium Ecclesiasticum Hungáriáé (Budapestini 1893. /a továbbiakban: Vetus hymnarium/ 201) kiadása alapján, annak helyesírását követve, a magyar változatot Gerézdi Rábán (Szent István zsolozsmájának himnuszai. In: Pannonhalmi Szemle 1938. 54) fordításában hozzuk. 13 MEZEY, 1948,42. 14 DOBSZAY, 2003,401. és uo. 1718. jegyzet. 15 Mezey, 1948,49. 16 Dobszay, 2003,401. 104
