Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 3-4. szám - Dér Terézia: Szent István király térítő tevékenységének tükröződése verses zsolozsmájában
Λ Sanctissimus rex Stephanus ungarorum apostolus signis et virtutibus cottidie declaratur celitus quem supplices deposcimus ut nos muniat a malis omnibus. Legszentebb király, István, magyarok apostola, a magasságból érkező jelek és erők által mindennap kinyilváníttatik; mi, könyörgők, állhatatosan hívjuk őt, erősítsen meg bennünket minden rosszak ellenében. A két antifona István király személyében a kereszténység tanítóját magasztalja, azt az uralkodót állítja elénk, aki népe számára megteremtette a Krisztusban való üdvözülés lehetőségét. A magyar protorex népének nemes reménysége (inclita spes gentis), megtérésének doktora és apostola (doctor et apostolus credulitatis), a szentségnek és igazságosságnak tüköré (speculum sanctitatis et iusticie), a magyarok apostola (ungarorum apostolus), aki égi dicsfényben tündököl, s tökéletes szentsége naponta égi igazolást nyer. Az idézett sorokban felsejlenek azonban - mint arra Falvy Zoltán is rámutat3 - az István halálát követő küzdelmek okozta szenvedések és félelmek is. Az első antifona záró sorainak könyörgése valóban átélt, esetleg még mindig fenyegető veszélyt idéz. A hostis szó minden bizonnyal több jelentést hordoz. Jelenti a keresztény hit ősi ellenségét, a diabolust,4 de utalhat a Vata-féle pogánylázadás (1046) résztvevőire is, akiktől Magyarország akkori tíz főpapjából csak három menekült meg, s akiknek áldozatul esett Gellért püspök is.5 Azt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy azok a hatalmi harcok, amelyek a már kereszténnyé lett uralkodók között bontakoztak ki, szintén nem kímélték a népet, s gyakran az egyházat sem. E helyen elegendő az 1083. évi szentté avatásokat kezdeményező s 1192-ben szintén kanonizált László király korát megemlíteni. Uralma alatt stabilizálódott az ország és a kereszténység helyzete, azok a hatalmi harcok azonban, amelyek Salamon királlyá koronázása révén robbantak ki, I. Béla és I. Géza országlásán át I. László uralkodásának jelentős részét is végigkísérték. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy I. István király szentté avatásának napjaiban is börtönben sínylődött a trónjától megfosztott koronás király, Salamon. E tényt és szabadon bocsátását örökíti meg Hartvik püspök legendája, a protorex sírjáról el- mozdíthatatlan kőlap motívumában.6 Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a verses zsolozsma teljes kiépülésének idején, IV. László király uralkodása alatt, ugyancsak aktualizálható volt a hostis szó jelentése. Az idézett két antifóna sorai - az Ave beate kezdetű ének említett, a mindennapokra is vonatkoztatható mozzanatai ellenére - alapjában véve univerzális gondolatokat tartalmaznak, amelyeknek érvényessége, időszerűsége az évszázadok során sem avult el. 3 CA 95-96. 4 A hostis = dicibolus jelentésre egy korai példa Hilarius himnusza (In: JOSEF SzÖVÉRFFY, Die Annalen der lateinischen Hymnendichtung. Ein Handbuch. I-II. Berlin 1964.1. 72.), amelyben a hostis fallax és dirae mortis artifex kifejezések jelölik az ördögöt. 5 SZEGFŰ László, Gellért püspök halála. In: Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica 66 (1979) 19-28. 6 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Volumen I-II. Budapestini 1938. Reprint kiadás Függelékkel és Előszóval bővítve: Szovák Kornél - Veszprémy László. Budapest 1999. (a továbbiakban: SRH) II. 433-434. 102
