Teológia - Hittudományi Folyóirat 39. (2005)
2005 / 1-2. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Publikációk Immanuel Kant halálának 200. évfordulója alkalmából
önmagámmal szemben is kötelez. Dieter STURMA, Was ist der Mensch? A tanulmány írója rámutat, hogy Kant filozófiája átmenetet jelent a filozófiai antropológiából a személy filozófiájába. Kiindulópont a tiszta ész harmadik antinómiája, ahol a tézis és antitézis (szabadság-szükségszerűség) nem zárják ki egymást, csak nem ismerjük fel az összeegyeztethetőséget. Kant az emberi személynek (amely lényege már nem a szubjektum és szubsztancia) a következő képességeket tulajdonítja: 1. az érzék és értelem összefüggése; 2. az öntudat azonossága az időn túl; 3. a külső megfigyelő számára hozzáférhető azonosság; 4. autonómia; 5. öncé- lúság. Az ember tehát nem az animal genus proximum egy különös esete - a rationale differentia specifica révén, hanem aktivitások önmagára vonatkozó szubjektuma, amely igényeket támaszt, amelynek elvárásai vannak, és kötelezettségeknek tesz eleget, ugyanakkor azonban más személyek igényeinek, elvárásainak és mások kötelezettségeinek címzettje. A „mi az ember" kérdésre azt lehet felelni: az emberi életforma önmagában való célja abban áll, hogy egy öntudatos és autonóm személy életét éli. (Sturma „csak" hat saját neve alatt álló egységet sorol fel az általa idézett irodalomban.) A szerzők ilyen mértékű „ön-idézése" mellett talán nem tekinthető szerénytelenségnek, ha megemlítem a következő két tanulmányt: ROKAY ZOLTÁN, War Kant ein Mystiker? (In: Folia Theologica 15/ 2004, 131-149). Kantot bírálói misztikával vádolják, mivel az erkölcsöt és a boldogságot összekapcsolja egymással. Maga Kant A fakultások vitájában idézi Karl Arnold Wilmans-t, s megemlíti ennek De similitudine inter Mysticismum purum et Kantiamm religionis doctrinam c. értekezését. Ezt az írást sehol nem találtam feldolgozva, noha mint korabeli kant-interpretáció, figyelmet érdemel. A másik, még szerényebb írás alkalmi jellegű. Rokay Zoltán, Immanuel Kant (11804) - Kari Rahner (*1904) ohne Alternative? (In: Studia Wesprimiensia VI [2004] 131-135.) Azt a kérdést veti fel, mennyire lehet egymással szembeállítani Kantot és Ha- mannt, hogyan értékeli Rahner a tapasztalatot? 2005 áprilisában jelent meg a 2004- ben, Eichstättben tartott: Kant und der Ka- tholizimus konferencia tanulmánykötete (szerk. Norbert Fischer, Herder). Sajnos ezt a kötetet nem sikerült lapzártáig beszereznem és feldolgoznom. Rokay Zoltán 100
