Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: A határtalan és a meghatározott szerepe az etikai érvelésben
tiszteletben ezt a „határt". Természetesen tovább lehet kérdezni, mi az emberi méltóság és miért kell azt tiszteletben tartani? Legegyszerűbb azzal elvágni a vitát, hogy ez magától értetődő, nyilvánvaló, s aki ezt tagadja, azzal nincs értelme diskurzust folytatni az etikai érvelésről, érvelni az etikai érvelés kapcsán. Ez azt jelentené, hogy Szókratész előbb belefáradt az érvelésbe, mint Philebosz/Prótarkhosz? (Philebosz 67B) Közelebb járunk az igazsághoz, ha Szókratésszel (Platónnál) magát a jót keresve, annak képmásával (typon) is beérjük, s először annak lakóhelyét (oikészin) kutatjuk fel (uo. 61 A-B). Az út magához a jóhoz végtelen, s a jónak mindig újabb körülhatárolását követeli. így valószínűbb, hogy a látszatjavaktól inkább eljutunk az igazi javakhoz, a meghatározásnak, körülhatárolásnak azon az útján, amelyen Arisztotelész is jár. Ez az út (methodosz) és érvelés a körülhatárolások, elhatárolások, meghatározások (definitio) újabb lépéseit teszi szükségessé, ám az erre való készség valószínűbb, hogy „menet közben" jobbakká is tesz bennünket.19 Nem szabad megtorpannunk, ha valahol ismét a kiindulópontnál találjuk magunkat, ismét szembekerülünk a határtalannal, s a froneszisz segítségével ismét hozzá kell látnunk értelmetlen vagy értelmetlenkedő vitapartnerünkkel szemben a meghatározáshoz, elhatároláshoz. Ez az a „csekélység"20, ami még hátramaradt a Philebosz-dialógus végén (67B), ami az egész érvelés újrakezdését jelenti. Tőlünk is mindenki azt várja, hogy ne fáradjunk el az érvelésben. Befejezés Az etikai érvelés értelemszerűen mindig a jó körül forog. Ám ezt a jót többféle értelemben használjuk a mindennapi beszédben. Jelenleg nem az a legnagyobb kísértés a jónak ebben a használatában, hogy azt a gyönyörökre alkalmazzuk, s a belátásig el sem jutunk, hanem hogy a jót magunk meghatározta ésszerűség, pragmatizmus és hasznosság alapján akarjuk meghatározni, elhanyagolva a különböző értelemben vett és alkalmazott jó elhatárolását egymástól, körülhatárolva egymással szemben. Kétségkívül jónak mondhatjuk a képességet, vagyis annak fizikai lehetőségét, hogy valamit „meg tudok csinálni." Kérdés azonban, hogy ez már önmagában véve, ezen tulajdonságánál fogva jó, s nincs-e másik jó, ami ennek határokat szab?21 Az etikai érvelés természeténél fogva (ex natura rei) mindig továbbmegy. Ennek „racionális" utol nem érhetősége elválaszthatatlan az emberi természettől. Épp ezért mindig tovább kell lépnünk, s az apeiron diffúziójában, az anaxagorászi omou panta 19 Vö. WERNER, H.-J., Moral und Erziehung in dér pluralistischen Cesellschaft, Darmstadt 2002, 251. köv., valamint PLATÓN, Lachesz 188. 20 A „csekélységéről vö. FlGAL, G., Sokrates, Beck, München 1995, 60. Ugyanerről: GlGON, O., Die Vorsokra- tiker, in: Aktén des XIV. lnternationalen Kongresses für Philosophic, Wien 1968, V., 407. 21 Az időközben beláthatatlan tengerré duzzadt irodalomból az alábbi három címet emelném ki: REITER, J. Gentherapie und Ethik, in: Stimmen dér Zeit, 9/1985; ENDREFFY Z., Genetika és etika. In: Magyar Szemle 1994, VIII., 872-881.; HARSÁNYI P., OFM, Genetikai forradalom: valóban minden jó, ami technikailag lehetséges? In: Teológia, XXXVI. évf. 2002,1-2., 59-76. Böhm Károly is felhívja a figyelmet a Philebosz-dialógus jelentőségére az etikai különbségtétel terén. Vö. BÖHM K., Die Wurzel dér Verschiedenheit dér philosophischen Rich- tungen und die Möglichkeit ihrer Vereinbarung, in: Zeitschrift für Philosophic und philosophische Kritik, Leipzig, Bd. 136., 1910,188. 83
