Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 1-2. szám - Rokay Zoltán: A határtalan és a meghatározott szerepe az etikai érvelésben

konfúziójában22, amelyre a mai, olykor úgy tűnik szándékos „összemosás" jellemző, mindig keresni kell a froneszisz segítségével a határt, szembe kell helyezkednünk a nousz segítségével.

Az etikai érvelés e sajátosságával Arisztotelész is tisztában volt, midőn ezeket mondta: „Az érvelésnek csupán körvonalakban szabad mozognia... szilárd elvről sohasem lehet szó... még kevésbé tűri meg a szabatosságot az egyes esetekre vonatkozó fejtegetés: sem szakismeret, sem hagyományos tanrendszer körébe nem vonható, hanem mindig magának a cselekvő személynek kell az adott eset figyelembevételével tisztába jönnie a feladattal, akárcsak az orvoslásban vagy a hajókormányzásban." (Ni- komakhoszi Etika, 1104A).

Tehát mindig nekem kell keresnem és megtalálnom, meghatároznom és megvonnom a határt. így az etikai érvelésből nem iktatható ki maga az érvelő és cselekvő. Ám a jelen helyzettől sem lehet eltekinteni. Ez épp úgy befolyásolja cselekvésemet és érvelésemet, a határ megvonását, a jó körülhatárolását, mint komplex ember voltom. Helyesebben: ez is komplex ember voltomhoz tartozik. Távol minden „szituációs etikától." Ez mindössze a sapientián túl a scientia - vagyis az adott helyzet ismeretének skolasztikus posztulátuma, amely a helyes cselekvéshez szükséges. Azé a helyzeté, amelyben a lehető legjobb döntést kell hoznom. Ami magának a jónak a „lakóhelye."

22 Vö. PAULER Á., Anaxagoras istenbizonyítéka, in: Akadémiai értesítő (37)1926. 23-24. SCHMITZ, Hylische Po- tenz als chaotische Mannigfaltigkeit, 469. köv.

84