Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
Nemcsak emberi, hanem alapvetően keresztény is az élet javaiért imádkozni, végül is ez a világ szolgáltatja az erkölcsi bizonyságpróba helyét.51 Vakmerőség lenne, ha ennek a támaszáról le akarnánk mondani. Az üdvösséget és a teremtést nem szabad egymással szemben kijátszani, Isten emberré válása rakta le az alapjait a Jézus nevében való imádsághoz, ami a teremtés egész valóságát belevonja. Az ilyen kérés mégsem kritériumok nélkül történik, már nem lehet egy lappangó eudaimonizmus működésben. A földi javaknak bele kell illeszkednie a saját életterv keresztényi mivoltába. Az élet javai nem téríthetnek el az átfogóan sikerült élet tervétől. így a kérő ima önkritikus kérdés is, hogy vajon milyen életcélok vezetnek a valódi élettervhez. Mindig a személyes érettség jele, ha valaki nem váltja valóra minden bekövetkező vágyát, hanem életpályájának akar utat készíteni. A kritérium a kéréshez a keresztben van. Isten Jézus Krisztusban nyúlt bele a történelembe, kereszthalála kéréseinkhez egy üdvös sorompó. Isten gondviselése a történelem fölött Jézus Krisztusban egyszer s mindenkorra elérte csúcspontját, minden Isten mindenhatóságáról való elképzeléseinknek ezen kell mértékét vennie. Nem létezik kérő ima e nélkül az esemény nélkül: ez előre meghatározza minden egyedi kérésünk formáját és tartalmát. Aki belebocsátkozik Krisztus követésének feltételeibe, Isten mindenhatóságának bizonyságát a kereszt eseményében találja meg. Jézus Krisztus a minta a keresztény imádkozó számára, az ő Olajfák hegyén való imádsága olyan kulcsszituáció, ami felvilágosítást ad a kérő ima értelméről: nem lehet kérésnek nevezni, amit ne az Istenben való feltétlen bizalom alázatos önmegadása hordozna. Minden kérés klímáját pedig végül is Jézusnak a kereszten elmondott szavai kell, hogy meghatározzanak: „a Te kezedbe ajánlom lelkemet".52 Közbenjárás a felebaráti szeretet szellemében A keresztény a legmélyebben meg van győződve arról, hogy ő Isten irgalmából él. így ő „nem tud mást", minthogy felebarátjával is irgalmas szívű legyen, és ezért imádkozik érte bizalomteljesen. így lélekben máris előkészít minden találkozást. A közbenjáró meg van arról győződve, hogy az ő életbizonyságának az isteni gondviselés eszközének kell lennie.53 Az imában azt kérjük, hogy embertársunkhoz, aki egyben útitársunk az örökkévalóság felé, azzá tudjunk válni, ami joggal elvárható, s ne maradjunk el szörnyen a saját lehetőségeinktől. Túlzás nélkül állítható, hogy az ember úgy él a másikkal és a másikért, ahogy imádkozik.54 A felebarátért való közbenjáró ima (az ellenséget is nyomatékosan magába foglalva) semmiképpen sem menekülés a tévé- . \ kény felelősség terhétől, inkább az az első lépés hozzá. Ugyanakkor az üdvös, önmagunktól való távolság művészetét ajándékozza, megszabadít a féktelen aktivizmus kényszerképzetétől, és reményteljes nyugalmat ajándékoz az erőbevetéshez. A közbenjáró ima az első lépés a megbocsátás és a tevékeny kiengesztelődés felé. Ez az előítéletek kirámolásával és a megértésre, a toleranciára való készséggel kezdő51 Az Egyház imádságos gyakorlata hiteles tanú itt; bevonja az ember egész életvalóságát, persze azzal a feltétellel, hogy az időbeli javakon túl el ne feledkezzen az örök javakról. 52 Mt 26,39. A Jézus nevében való imádság ebbe a perspektívába illeszkedik bele: Jn 14,12-14. 53 DEMMER, K., Fundamentale Theologie des Ethischen, 220-227. 54 DEMMER, K., Art. Treue, in: LTltK, X,212. 50
