Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Bolberitz Pál: Az erkölcs metafizikai alapjai
A „JÓ" METAFIZIKÁJA A lét, mint lét (és a létező, mint létező), amennyiben a szellem appetitív képessége (vő. akarás, szeretet) inclinatio-jának határpontja, akkor ontológiáikig jó. A jó tehát az, ami a kívánság és szeretet tárgya (appetibile et amabile). A jó sajátos szempontja (ratio) az appetibilitás és amabilitás. Vagyis, ha egy dolog az akarat számára nem kívánatos, vagy nem szeretetre méltó, akkor nem is jó.8 A jó természete az, aminek következtében appetibilis és amabilis lehet. Vajon miért indít kívánságra és szeretetre a jó? Mert vonzza azt, akit kíván, vagy szeret? Miért? Azért, mert az esetleges létező (szerető, akaró) egzisztenciája „kevés önmagának", léttökéletesség (perfectio) hiányban szenved rész szerinti összetettsége következtében, azaz kiegészítésre szorul. Az ember - természetéből adódóan - azt akarja, hogy léte kiegészítést nyerjen és tökéletesítse az, amire vágyakozik (desiderabile), amit kíván (appetibile), s amit szeret (amabile). Az értelmi inclinatio hátterében is ez az igény húzódik meg. Mivel az ember esetleges létező, szüksége van a létbeni tökéletesedésre. Csakhogy, míg az értelmi „vágyakozás" az igazra, tisztán elvont szellemi „tárggyal" tökéletesíti a szellemet, addig az akarati inclinatio konkrét tárggyal gazdagít és tökéletesít. E konkrét tárgyat azonban csak azért kívánhatjuk, mert már előzőleg az értelem kialakította e tárgy igaz (önazonos) szellemi képét bennünk, s ezt a tökéletes képet „vetítjük" rá a konkrét tárgyra, illetve a dolog intellektuális fogalma az, ami lehetővé teszi, hogy felismerjük a dologban a „tökéletes" lét-mozzanatot, ami az akaratot a kívánságra serkenti. „A jó addig és annyiban mozgatja kívánságra az akaratot, ameny- nyiben megkívánható."9 - írja Szent Tamás a „De veritate" c. művében. Tehát mind a kívánó alany, mind a megkívánás tárgya egyaránt a létbe van belehelyezve. Eme tény teszi lehetővé magát az inclinatio-t egyáltalán és magát az egyesülés vágyát. Amíg azonban az akaratban a jó, mint szellemi érték létezik (unifikált módon), addig a jó (mint érték) a tárgyban konkrét formájában (vagyis multiplicitásában) van meg. Az akarás aktusa a konkrétban megragadja az elvont mozzanatot, s ezért fogadja el mintegy „idealizálva" a konkrét jót is. Az akarat sohasem nyugszik meg a konkrét, véges jó birtoklásával, ugyanis az egész lét értéktartományát kívánja magában egyesíteni. Az akarat tehát az egész, a hiánytalan (vagyis'a tökéletes) jót akarja, vagyis az akarat igazi tárgya a tökéletes, a jó és az értékes lét. Ily módon megközelítve a témát, kimondhatjuk, hogy a jó nem más, mint a tökéletes (azaz minden hiányosságot nélkülöző) lét. Aquinói Szent Tamás megfogalmazásában ez a jó természete: „Nyilvánvaló pedig, hogy minden dolog a kívánság tárgya lehet a tökéletessége szerint, hiszen minden kívánja a tökéletességet."10 11 Továbbá a kérdés kapcsán írja az Angyali Doktor: „Valamit akkor mondunk tökéletesnek, amikor semmi sem hiányzik belőle, aminek hozzá kell tartoznia."11 A „jó" metafizikájának tárgyalása során szót kell ejtenünk a jó és a cél viszonyáról is. A jó a törekvés céljaként tudatosul bennünk. A jó maga a cél, amennyiben a megkívá8 Vö. JOSEPH DE Finance, La motion du bien, Gregorianum 1958,5-42. o. 9 St. THOMAE Aquin., De veritate, 22,22. 10 IS 5,1: „Manifestum autem, quod unumquodque est appetibile secundum quodest perfectum, uam omnia appetunt suam perfectionem." 11 Spir. Creat. A. 8.: „Perfectum dicitur unumquodque, quando nihil deest ei eorum et ad ipsum pertinent." 4
