Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
pánikkal.24 A napi imádság az igényteljes gondolatvilág kialakítását jelenti. Végül is az ember szüntelenül ebben mozog. Egy meghozott életdöntésnek az embernek gondolataiban örülnie kell, annak a szép oldalait újra és újra fel kell fedeznie, különben a saját életdöntésének csak a mindennapi nyomasztó súlya kerül előtérbe, és akkor vágyik át a kerítésen, más életállapotba. Ez a pozitív beállítottság nem hullik érdemtelenül az ember ölébe. Az egyszer megnyert boldogságot életben és emlékezetben kell tartani. Aki volt már boldog a házastársával, az tud emlékezően várni a nehezebb időszakokban. Aki volt már boldog hivatásában, istenkapcsolatában, az tud emlékezően várni a lélek sötét éjszakájában is. Aki gondolataiban át-, átjár a kerítésen, előbb-utóbb tetteiben is átlépi. A felelősség ezért a megelőzésben van: nem annyira ott hibázik az ember, amikor hűtlenül átlépi egykori életdöntése határát, hanem amikor nem ügyelt arra, hogy gondolatait fegyelmezze. Látványosabb a határátlépés, mégis az igazi bűn nem ekkor történik, hanem többnyire láthatatlan marad: az igazi bűn az a mulasztás, hogy nem viselt gondot gondolatai, belső motivációi ápolására.25 A virág elszáradása láthatatlanul a gyökereiben kezdődik. A ház látványos összeomlását a láthatatlan, mindennapi alámosás okozza. Pontosan itt érthető Krisztusnak a gondolati bűnökről és a gondviselésről szóló tanítása. Isten gondviselése elsősorban a belső világunkra irányul, s csak másodsorban a külső körülményekre. „Ti keressétek elsősorban Isten országát, s annak igazságát!"26 27 A kérő imádság elsődleges célja tehát az ember belső világára irányuló Gondviselés kérése kellene, hogy legyen. A megszokott, külső javakért való imáink közepette mindig olyan megtisztító a keleti atyák imáiban előforduló elsőbbség: „Igazgasd gondolatainkat, tedd bölccsé és józanná értelmünket, nyisd meg lelki szemeinket, derítsd föl szívünk világosságát Az életdöntés hű végigviteléhez szükség van a külső életkörülmények körültekintő gondviselésére is. Az embernek nemcsak a saját gondolatai házában kell úrnak maradnia, de a konstellációknak sem szabad a fejére nőniük, és ez a józan önmegítélés követelménye. Az élettapasztalat meg tudja tanítani, hogy az életdöntés a túlzott követelésen is tönkre tud menni: nem juthatok olyan szituációba, ahol már nem tudom megtartani erkölcsi elveimet. Ezért van szükség az üdvös előrelátás ethoszára, a megelőző etikára28, ami az események folyását „hosszú kézzel" előre rendezgeti, hogy mire odaérek, a körülmények is kedvezőek legyenek a jó döntéshez, nehogy csak rossz lehetőségeim legyenek. A körülmények „hosszú kézzel" való előre igazgatásának hiánya ugyanígy láthatatlan marad a látványosabb bűn mögött (mint a gondolatvilág nem ápolásánál), pedig ugyanígy ez a mulasztás az igazi bűn. Aki megereszti a gyeplőt, az rövid vagy hosz- szú távon ellenőrizhetetlen impulzusok játéklabdájává válik, már többé nem úr lesz, 24 Freud kifejezése, az „úrnak maradni a saját házunkban". Mindent biztosan nem lehet tudatos vezényszóra rendezni, de a pszichiáter szerint a cél uralni a saját gondolatvilágunkat. BAUMANN, K., Das Unbe- wusste in dér Freiheit, 46-58. 25 DEMMER, K., Fundamentale Theologie des Fthischen, 296-300. 26 Mt 6,33. 27 Dicsérjétek az Úr nevét! Görög katolikus ima- és énekeskönyv, Nyíregyháza 1993. 28 Az etikai megelőzés azon fáradozik, hogy az ember ne engedjen mindent magára bekövetkezni. A belső és a külső körülményeknek (a maguk kölcsönös átjárásában) is kedvezőnek kell maradniuk a választás hű végigviteléhez. Elméleti és gyakorlati megfontolások LOBKOWICZ, N., Was bedeutet „seine Gedanken zu kldren?” in: MÖDE, E., (szerk.) A-Denken. Festgabefür Eugen Biser, Graz 1998,179-192. 44
