Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Papp Miklós: Ki mint imádkozik, úgy is él
hanem a viszonyok áldozata.29 A gyeplő lazulásának első jele a hiányzó igény az imádságra, ahol a belső és a külső körülményeket kedvezően ápolnánk - ezt a morális hanyatlás fáziskéséssel, de biztosan követni fogja.30 A legjobb erők is behatároltak, ügyelni kell arra, hogy mit engedünk be életünkbe az embertársainktól, egy beszélgetésből, a médiából, az olvasmányokból, a hobbyból. Aki okos, olyan világot teremt, ami neki megfelelő, ami illeszkedik az ő erkölcsi profiljához. A külső és a belső között nem lehet árkot ásni. A keresztény aszkézis ehhez a neuralgikus ponthoz illeszkedik: józanul és következetesen be kell vonni a testet, mint a szellem rendelkezési területét. Az érzékekbe behatárolt test a bejárati ajtaja mindannak, ami a szellemet betölti és mozgatja: „nihil in intellectu quod non prius fuerit in sensu". A tradíció ezért méltó helyet biztosít a test böjtjének. Ez csakis a nélkülözés formájában történhet, érezhetőnek és lényegbevágónak kell lennie.31 A testet fegyelemre nevelni azt jelenti, szellemi beállítottságra szert tenni.32 Hiszen a szellem rendetlensége fenyegetőbb és tartósabban ható, mint a testé. Az embernek úrnak kell maradnia gondolataiban és érzéseiben, tiszta irányulást kell adnia nekik. Mit enged az ember saját magára bekövetkezni, és megvédi-e magát már az előtérben? Okos megelőzés nélkül mindenki zátonyra fut. Az aszkézis az egyetlen szükségesre való koncentrációért küzd. Szellemi jelenvalóság lesz a jele. Az ember töményen él és kihasználja kimért idejét. Az aszkézis disponálja az ítélőerőt, az ember tudja, mire van szüksége. Aki aszkézist gyakorol, az már máshogy viszonyul a saját idejéhez: az időkényszer ugyanis mindenkit szorongat, de óvakodunk a megszabadító kitörés alkalmaitól. Az imádságos aszkézis tesz képessé a felszabadult nyugalomra: aki az egyetlen szükségest, azaz Istenben már mindent megnyert, az tud önzetlenül időt ajándékozni, aki pedig időt ajándékoz, az a legdrágább tulajdonát adja ki a kezéből. Ez egy kontrasztprogram az uralkodó korszellemmel szemben, amit a hatékonyság, eredményesség határoz meg, aminek szorításában az aszkézishez szükség van intézményes védelemre, és ez az egyházi év liturgikus rendjéből származik. Az embernek hagynia kell magát hordozni: az egyházi nagy ünnepek elvárásai, reményei ébren tartják a maguk időbeli visszatérésében az örökkévalóság elvárásait, reményeit. A kör láthatatlan értelme a linearitás: a megváltás örök eseményeinek időbeli megünneplése soha vissza nem térő feszültséget hoz minden egyes egyedi döntésbe, és ki nem törölhető, örök komolyságot kölcsönöz nekik. Az aszkézis a saját magány pásztora. Aki ismeri a saját törékenységét, és emlékezetben tartja ezt a nyílt sebet, az válogatóssá válik az emberekkel való sokféle érintke29 Van egy józan realista élettervezés, ami messze van a pragmatikus számításoktól. Biztosan maradnak olyan események, amiket nem lehet kikerülni. De az ember legalább a sértő élét el tudja venni, ha nem előkészületlenül éri. A megfontoltság biztosan egy jó vért, hogy készek legyünk a kiszámíthatatlanságokra. 30 DEMMER, K., Art. Gébét, in: LThK III. 314-318. 31 ROSENBERGER, M, Fasten - Klarung durch Versuchung, in: FŐNK, P. - ZELINKA, U., (szerk.) Orientierung in plurarer Gesselschaft. Ethische Perspektiven an der Zeitenschwelle, Freiburg 1999, 222-243. A böjt, mint a megvilágosodás útja. A hasznos mértéke annak, amire a testnek szüksége van, az nincs készen rögzítve a természetben, hanem arra fegyelmezett nevelés által kell szert tenni. Az önuralom minden valódi személyiség kitüntető jellegzetessége. Olyasmi ez, mintha az ember saját magának adna egy „alkotmányt", hogy a lehető legjobbat hozza ki az életéből. 32 Felismerhető az alapdöntéshez való hasonlóság, egy alapviszonyulást teremtünk a saját testiségünk felé, ami minden egyedi megvalósulást átjár. DEMMER, K., Angewandte Theologie des Ethischen, 72-75. 45
