Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben
den embert. Ehhez, az Istennel és emberekkel megújuló kommunióhoz, szükségképpen hozzátartozik az, hogy kiengesztelődött ember vállalja a bűn elleni küzdelmet. A bűnbánat szentsége szentségi jelének természete szerint a bűnbánó keresztény ember tevékenységét: a megtérésre és a bűn elleni elköteleződésre való készségét hangsúlyozza ki. Ez a magatartás találkozik a megbocsátás és a kiengesztelődés ajándékával, amit az Atya Jézus Krisztus által, az Egyház közösségében, a húsvéti áldozat erejében ajánl fel nekünk. 4. A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE ÉS A BETEGEK KENETE < A bűnbánat szentsége és a betegek kenete először történeti okokból kapcsolódott össze. Az „una penitentia" elv72 szigorúsága miatt nagyon sokan életük végére halasztották a bűnbánattartást. A pap csak. a halálos ágyán látogatta meg a beteget, aki az utolsó pillanatban kibékült az Egyházzal (a bűnbánat és az Eucharisztia vétele által), és ekkor felvette a betegek kenetét. Ezért lett már a VI. századtól a betegek kenete utolsó kenet. A későbbi teológiai reflexió, bibliai alapokon (Jak 5,15), erre a gyakorlatra reflektál, amikor a két szentség viszonyát, illetve bűnbocsátó hatását vizsgálja. A betegek kenetét az Egyház mindig az élők szentségének tartotta, vagyis halálos bűn nélküli állapotban kellett felvenni. De mindig megvolt az a hite is, hogy e szentségnek bűnbocsátó ereje is van. E meggyőződés nemcsak a Jakab-levélre támaszkodott, hanem a betegséggel kapcsolatos jézusi magatartásra. Jézus ugyanis minden gyógyításnál bűnöket is bocsátott. „Bízzál fiam! Bocsánatot nyertek bűneid" (Mt 9,2). A Tridentinum szerint a betegek szentsége, az akkori elnevezés szerint az utolsó kenet a bűnbánattartás, egyszersmind a bűnbánó keresztény élet betetőzése.73 Ezért a zsinat együtt tárgyalja ezt a két szentséget. A zsinat szerint a bűnbánat szentségének hatása a bűnök bocsánata, a betegek kenetének hatása pedig „a Szentlélek kegyelme, akinek kenete eltávolítja a bűn minden maradékát, felemeli és megerősíti a beteg lelkét, nagy bizalmat ébreszt benne az isteni irgalom iránt, könnyebben elviseli a betegség szenvedéseit és keményebben ellenáll á gonosz lélek kísértéseinek."74 A X. Piusz féle katekizmus szerint a szent kenetnek kétségtelenül megvan az a hatalma, hogy „eltörli a bocsánatos és a halálos bűnöket, amelyeket a bűnbánó hívő már nem tudna megvallani". Mégsem ez a jellemző75 kegyelme - ez a bűnbocsánat szentségét jellemzi -, hanem az, hogy lerombolja az emberben a bűn utolsó következményeit is, meg a bűnök által okozott gyöngeségeket, amelyekért a bűnbocsánat szentségében ugyan már bocsánatot nyert, de még elégtételt kell adnia. Joggal állíthatjuk, hogy ahogyan a bérmálás a keresztség, úgy a betegek kenete pedig a bűnbocsánat szentsége hatásait 72 A VI. századig a súlyos bűnök esetében az egyszeri, nyilvános kiközösítő bűnbánat ősegyházi gyakorlata volt az uralkodó. Aki a feloldozás után ismét bűnbe esett, nem járulhatott ismét szentségekhez. 73 Vö. DS 1694-96; 1696; 1699; 1716. 74 DS 1696. 75 A skolasztikus teológia a két szentség bűnbocsátó hatását így különböztette meg egymástól: mindkettő lényegéből kifolyólag bocsátja meg a bűnöket, nem pedig esetlegesen, de ez a lényegi hatás a szentség rendeltetéséből a gyónásnál elsődlegesen, a betegek keneténél másodlagosan következik.------S= 34 ==-----
