Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben
tökéletesíti.76 A szentkenet is olyan komplementer szentség, mint a bérmálás a ke- resztséghez viszonyítva. A szentség-kiszolgáltatás legfontosabb része, a szentségi forma elemzése is igazolja állításunkat.77 A régi és az új szentségi forma egyaránt utal a betegek kenete bűnbocsátó hatására. A régi megfogalmazás78 (Rituale Romanum 1614) különösképpen, hiszen a forma a szentség hatásai közül csak egyet emelt ki: a bűnök bocsánatát, és ez erőteljes hangsúlyt kapott azáltal, hogy mindegyik érzékszerv megkenésekor el kellett mondani. Ez részben érthető, hiszen ebben a korban a szentség felvevője az örökkévalóságba készülő haldokló, célja pedig az, hogy előkészítse a keresztény embert „a nagy útra" és az üdvösségre. Az igaz, hogy a bűnbánat szentsége és betegek kenete is bűnök megbocsátását eredményezi, de mégis különböznek, hiszen a szentségi jelük természetéből fakadóan másképpen eredményezik a bűnök bocsánatát. A szentgyónásban a bűnös, a szentségi jel elvárásainak megfelelően az Egyház által elnyeri bűnei bocsánatát. Szükséghelyzetben, a betegek kenetében erre nincs lehetőség. A súlyos beteg viszont egzisztenciálisan azonosul Krisztus húsvéti misztériumával: egyesül „a bűnök bocsánatára" vérét kiontó, szenvedő Krisztussal, hittel elfogadja a halált, hogy Krisztussal feltámadhasson az új életre. Ez a hit, a bűnbocsánat utáni vággyal (votum sacramenti), az ő bűnei bocsánatára válik. A betegek szentségénél látjuk legjobban a szentségi üdvrend konkrét megvalósulását. A szentség felvevőjében megújul a keresztség kegyelme, hiszen egzisztenciálisan átéli a keresztség lényegét: meg akar halni Krisztussal, hogy vele együtt feltámadjon (Róm 6,4). A bűnbánat úgy jelenik meg itt az életében, mint a második keresztség, ami által visszakerül az istengyermekség állapotába, amely feltétele annak, hogy felvegye a betegek szentségét, és mindez a viaticum, az Eucharisztia vételére irányul, amely az Egyház egész szentségi életének és az Istennel való egységünknek csúcsa és forrása. 76 Az új szertartáskönyv teológiai bevezetője is megismétli a Tridentinum tanítását: „Hoc sacramentum... praebet etiam, si necesse est, veniam peccatorum et cosummationem paenitentiae Christianae" (Ordo unctionis infirmorum, Praenotanda nr. 6, utalással a DS 1694 és DS 1696-ra). 77 Vo. DOLHAI, L., A betegek kenetének hatása az új Ordo szerint. Liturgikus-teológiai elemzés, in: Teológus az Egyházban. Gál F. emlékkönyv, Márton Á. Kiadó, Budapest 1995,446-448. 78 „E szent kenet által és nagy irgalmassága szerint bocsássa meg az Úr mindazt, amit kezed.... által vétkeztél." 35
