Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben

amely tudván, hogy a meggyógyított, azután sem lehet meg sebek nélkül, ezért a sérülések gyógyítására és orvoslására az üdvös szereket megadja."33

Az a gondolat és elnevezés is ismételten megjelenik az egyházatyáknál, hogy a bűnbánat: „tabula post naufragium"34, vagyis a keresztség után olyan segítség, mint a hajótörötteknek a mentődeszka. Ez a gondolat még a Trentói Zsinatnak a bűnbánatról szóló tanításába is bekerült (DS 1702), sőt Luther is szívesen idézte az egyházatyák ilyen jellegű kijelentéseseit.35 Kezdetben Luther36 még ragaszkodott a bűnbocsánat szentségéhez, de a keresztséghez kapcsolódó sajátos teológiai értelmezésben. Szerinte a bűnbánat vagy a gyónás nem más, mint „reditus ad baptismum", illetve „recordatio baptismi".37 „A megtérés nem más, mint visszafordulás a keresztséghez".38 Bár Luther szerint a keresztség objektív esemény, mégis beszélhetünk a keresztség szubjektív oldaláról, ami nem más, mint az állandó megtérés. Szerinte a megkeresztelt embernek nem lehet az életben nyugalma, nem elégedhet meg sohasem önmagával. Az ádámi embernek újra meg újra meg kell halni bennünk. Már a nevezetes 95. tétel 1. pontjában kijelenti, hogy Jézus Krisztus azt akarta, hogy „az ő híveinek egész élete folytonos bűnbánat legyen." Ez a szemlélet vezetett oda, hogy a reformáció egyházaiban eltűnt a bűnbocsánat szentsége. Ha a bűnbánat minden hatása kifejthető és levezethető a keresztségből, akkor nincs létjogosultsága a bűnbocsánat szentségének.39

Már az imént emlegetett elnevezésekből, illetve azok magyarázatából is láthatjuk a bűnbocsánat teológiai jelentőségét a keresztséggel összefüggésben. Teológiailag, ez a következőket jelenti: A keresztség a keresztény élet alapja és értelme. Keresztényként élni azt jelenti, hogy a keresztségből élni. A bűnbocsánat szentsége, ha elveszítettük, valóságosan helyreállítja a keresztség állapotát, az istengyermekség kegyelmét. Nyilvánvaló, hogy még más vonatkozásai is vannak a bűnbocsánat szentségének. El kell ismernünk, hogy - miként a többi szentség is - a keresztségben végment kegyelmi eseményt megújítja és elmélyíti. Tökéletesíti a Krisztusban való új életet. A bűnbocsá33 A jótékonyságról és irgalmasságról, 3. pont.

34 TERTULLIANUS, De paenitentia 12; de Szent Jeromosnál is találunk hasonló megfogalmazást: „secunda post naufragium miseris tabula" (Ep. 130,9; CSEL 56,189).

35 Vo. a Nagy Káté, 4. rész.

36 Luther Nagy Kátéjában, az Úrvacsoráról szóló fejezet után egy külön fejezet buzdít a gyónásra. A „De captivitate babylonica" (1520) c. művében még három szentséget sorol fel: baptismus, poenitentia és panis. Az evangélikusok legfőbb hitvallási irata (Confessio Augustana, 1530) a megfelelő helyen, a keresztség és az Úrvacsora után (IX. és X. cikk) és a szentségekkel való élés (XIII. dkk) előtt két hosszú fejezetben is (XI. és XII.) tárgyalja a bűnbocsánat szentségét, illetve szentségi jellegét. Melanchton Az Ágostai hitvallás apológiájában egészen egyértelműen fogalmaz: „Az igazi szentségek tehát: a keresztség, az Úrvacsora és a feloldozás, amely a bfinbánat szentsége." A hitvallási iratok magyar nyelvű kiadása az utóbbival kapcsolatban a lábjegyzetben a következőket tartja fontosnak megjegyezni: „A bűnbánatot a benne foglalt feloldozás kegyelme és Krisztusnak erre vonatkozó határozott utasítása miatt egy ideig Luther is szentségnek számította. De utóbb mégsem tekintette igazi szentségnek, mivel a kegyelmi ígéret itt nincs valami külső, érzékelhető jelhez kapcsolva. Ennél fogva nem különbözik az evangéliumnak bármely más, kegyelmet hirdető igéjétől”; vö. Az evangélikus egyház hitvallási iratai, 1. köt, Budapest 1957,221. old.

37 Másik gyakran emlegetett kifejezése: „regressus ad baptismum", „Weg und Rückkehr zűr Taufe", vö. WA 6. 501., 572; A Nagy Kátéban így fogalmaz: „A megtérés tehát nem más, mint visszafordulás és visz- szatérés a keresztséghez, azért, hogy újra tegyük és gyakoroljuk azt, amit előbb elkezdtünk, de aztán abbahagytunk."; vö. Luther Márton négy hitvallása, Budapest 1996, 243.

38 Nagy Káté, IV,4

39 Luther érvelése: „A keresztség ható erejével és jelentésével magában foglalja a harmadik szentséget, amit megtérésnek neveztek el, ami valójában nem más, mint a keresztség" (Nagy Káté, IV,74)

27