Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 1-2. szám - Dolhai Lajos: A bűnbocsánat szentsége a szentségi üdvrendben
hangoztatott érve „a szentségek személyes jellege".25 A személyes hit megerősödéséhez az igehirdetés mellett szükséges az egyes ember számára a szentségek vétele is, ami nem más, mint az ige személyes elfogadása.26 A gyónásra vonatkozóan ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Ha Krisztus haláláról prédikálok, az csak egy nyilvános igehirdetés a közösségben. Ebben nincs semmi rendkívüli dolog. Akinek füle van a hallásra, az meghallja. De ha kiszolgáltatom a szentséget, az több mint az általános, minden embernek szóló igehirdetés, mégpedig a személyes jelleg többlete által."27 A gyónás által személyesen részesülünk Isten irgalmában. A gyónást meghallgató lelkész személyesen nekem hirdeti bűneim bocsánatát, az Isten igéje konkrétan nekem szól: „Bűneid bocsánatot nyertek, menj és többé ne vétkezzél". Egy közelmúltban megjelent evangélikus dogmatika is kijelenti: „legjobban az egyéni gyónásban fejeződik ki a megigazulás személyre szóló felmentő ítélete."28 2. A KERESZTSÉG ÉS A BŰNBOCSÁNAT SZENTSÉGE E két szentség közötti kapcsolatot nyilvánvaló. A nikaia-konstantinápolyi hitvallásban is azt imádkozzuk, hogy valljuk „az egy keresztséget a bűnök bocsánatára". A leggyakrabban emlegetett azonosság: mindkét szentség a megtérésnek és az Istennel való kiengesztelődésnek a szentsége. A bűnbánat a keresztségben végbement folyamatnak és a keresztségi kegyelemnek a megújítása, de nagyon keveset mondunk, ha csak a katekizmusok válaszát ismételgetjük, mely szerint a szentgyónásban Isten visszaadja, illetve növeli bennük a keresztségben elnyert megszentelő kegyelmet. Az Egyház mindig tudatában volt a két szentség közötti kapcsolatnak. Az egyházatyák írásaiban29 a bűnbánat szentségének néhány elnevezése is erre utal. Alexandriai Kelemen a bűnbánatot második keresztségnek nevezte el (secundus baptismus). Tertullianus a bűnbánat szentségét „paenitentia secunda"-nak30, az első, a keresztségben történt bűnbánat utáni második bűnbánatnak tartja. Ágoston megismételhető kereszt- ségről (iterabilis baptismus) beszél. Nazianzoszi Gergely szerint a bfinbánat „baptismus laboriosus"31, azaz keserves, küzdelmes keresztség. Mindkét szentség a megtérés szentsége. A keresztség az első és alapvető megtérés helye. A keresztségben kapott új élet azonban nem szüntette meg az emberi természet gyengeségét. Ezért szükség van a második megtérésre is. Szent Ambrus azt mondja a két megtérésről, hogy az Egyházban „ott van a víz és a könnyek: a keresztség vize és a bűnbánat könnyei".32 Erre pedig már Cyprianus szerint is szükségünk van: „mennyire jóságos az isteni kegyelem, 25 Die Anschauung von dér Taufe bei den Reformátorén, Gütersloh 1975,91. 26 Német nyelven így is megfogalmazhatjuk: Individualisierung des Wortes. 27 Sermon von dem Sakrament des Leibes und blutes Christi wider die Schwarmgeister, in: EA Bd. XXIX,345 28 PÖHLMANN, H.G., Abriss der Dogmatik, Gütersloh 1990,312. 29 Lásd VORGRIMLER, H., Busse und Krankensalbung, in: HDG IV/3. Freiburg 1978. 30 De paenitentia 7,12; Tertullianus másik jellegzetes kifejezése a „secunda palanca salutis" (az üdvösség második deszkája): De paenitentia IV,2; XII,9, idézve DS1542; 31 Nazianzoszi G„ Oratio 39,17. 32 Epist. 41,12 26
