Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)

2004 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Rotterdami Erasmus: A keresztény özvegy

ROTTERDAMI ERASMUS A keresztény özvegy Máriához, Magyarország és Csehország egykor messze földön ismert királynéjához Fordította és a jegyzeteket írta: Babies Zsófia. Jel Könyvkiadó, Budapest 2004. Johan Huizinga, a kiváló Erasmus-mo- nográfus ezt mondja a De vidua Christia- náról: „Később következik a de Vidua Christiana", miután előzőleg elmondja, hogy 1526-ban írja Aragóniái Katalin, Má­ria nagynénje számára az Institutio chris- tiani matrimonii morális értekezését. A ma­gyar fordítás, amely kiválóan visszaadja Erasmus humanista latinságát, Erasmus írásának kezdeményezőjeként Henckel Jánost jelöli meg (akit ugyanezen írás végén „különleges kegyességéi férfinak" nevez Erasmus), hivatkozva ennek Eras- mus-hoz írt levelére. Mint valódi huma­nistához illik, Erasmus nem csak az evan­géliumi és általában a bibliai asszonyok példáját hozza fel, hanem az ókor kiváló özvegyeit, például a Gracchus-ok anyját, valamint a keresztény Paula remete asz- szonyt is, aki először a természet paran­csának tett eleget, s csak miután felnevel­te gyermekeit, telepedett le Betlehemben. Ez nemcsak a humanisták hozzáállását tükrözi a természetes feladatok szépségé­vel szemben, hanem egyben eszünkbe juttatja Szent Jeromost is, aki Erasmus- nak a jelen műben is példaképe. Erasmus elsődleges célja (azon túl, hogy a királyné kegyeit megnyerje) a „bonae litterae." Aquinói Tamás és Scotus csak tanítanak, de nem hatnak az érzelmekre. Am a pusz­tán érzelmekre hatni akaró olvasmánynál is résen kell lenni, a „dogmatikai zűrza­var" elkerülése végett. Erasmus elég kí­méletes, midőn feltételezni engedi a ki­rálynét, mi a követendő Judit történeté­ből. Akik az újraházasodással kerülik el a tüzet, esendőségük tudatában, dicséretet nem kapnak, csak megbocsátást (ám azo­kat a szüzeket sem illeti dicséret, akik a szabad élet érdekében nem házasodnak). Mária meghallgatta Erasmus „tanácsát". (Az özvegy királyné kegyeit Luther is igye­kezett megnyerni. Megelőzte Erasmus-t, és négy vigasztaló zsoltárt intézett hozzá: 37., 62., 94., 109. Ezek 1996-ban jelentek meg magyar fordításban: Magyar Luther Könyvek 5. Fordította és a bevezető ta­nulmányt írta: Böröcz Enikő. Előszó: Jutta Hausmann. További lehetőség lesz Lu­ther és Erasmus összehasonlítására, ha Erasmus De libero arbitríojának magyar fordítását egybe tudjuk majd vetni Lu­ther De servo arbitrio című művének ma­gyar fordításával.) Rokay Zoltán 195

Next

/
Thumbnails
Contents