Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete
Mariazell és Magyarország. Egy zarándokhely emlékezete. Szerkesztette Farbaky Péter és Serfőző Szabolcs, Budapest 2004. (Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeumában. 2004. május 28. - szeptember 12.) Korunk embere éppúgy vizuális beállítottságú, mint a középkoré, vagy barokk koré: nem éri be a turini szent lepel látásával, hanem azon rózsákat is szeretné kezébe venni, azokban gyönyörködni, azok illatát élvezni, amelyeket a szent hagyomány szerint az apostolok találtak Mária elszenderedésének helyén a Nagyasszony mennybevételekor. Nos, ez az élvezet - ha átvitt értelemben és áttételes formában is - megadatik a műértő és teológiában jártas olvasónak éppúgy, mint a „laikusnak", ha kezébe veszi a Kiscelli Mariazell-kiállítás 556 oldalas, nemzetközi katalógusformátumú emlékkönyvét. A könyv 61 kül- és belföldi szerző huszonhét, monográfiának is beillő írását tartalmazza, s számtalan többszínnyomású kép gazdagítja, amelyek összeváloga- tása és kivitele egyaránt a szerzők és szerkesztők, mint az igényes technikai kivitelezés felelőseinek ízlését dicséri. Itt nem vállalkozhatunk az egyes írások ismertetésére - netán bírálatára -, mert csak maga a leírás egy újabb vaskos kötetet töltene meg. A kötet első része (a 298. oldalig) Mariazellel kapcsolatos tanulmányokat tartalmaz a képtiszteletről, a zarándoklatokról, a kegyhelyről, kegytemplomról, a kegyhely magyar vonatkozásairól (Nagy Lajos, Eszterházy Pál, Szelepcsényi György), majd Mariazell kisugárzásáról a környező országokra és a kiscelli trinitári- us kolostorról és templomról, mint a kultusz „végcéljáról". A második rész a kiscelli tematikusán felépített kiállítás katalógusát tartalmazza (298-539). A kötetet a benne használt rövidítések jegyzéke, személy- és helynév-mutató zárja. Az értékes írások élén Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát bevezető gondolatai és Marosi Ernő akadémikus megnyitóbeszédének szövege áll. Teológiai szaklapról lévén szó, Török József teológiai professzornak A képtisztelet története című munkáját kell elsősorban megemlítenünk, amely fontossága alapján a kötet elejére került. Erdekfeszítő elbeszélés ez arról, hogyan igyekezett a kereszténység kezdetektől fogva elkerülni a „túlzott állelkiség és a túlzott anyaghoz kötöttség" csapdáját (vö. 23.). A tanulmány nagy erénye, hogy a történelmi-kronológiai ismertetés párhuzamosan halad a teológiai reflexióval. A tanulmány hitelessége mellett szól a 33 tételes jegyzet-apparátus, amelyben éppúgy megtaláljuk az egyházatyák nevét, mint a legmodernebb francia és német szerzőkét. Provokatív Kerny Terézia - Serfőző Szabolcs tanulmányának címe és tartalma: Nagy Lajos „törökök" elleni csatája. Egy legendakonstrukció eredete. Ismerve a csata történelmi ténylegességének képviselőit, a vita aligha tekinthető lezártnak. A katalógust tartalmazó rész a maria- zelli Schatzkammer-képtől a kisnyomtatványokig és kegyérmekig minden idevágó anyagot felölel. A Regio Mariana-sza- kasz W. Salgó Ágnes, a celli szentképek színpompás palettája pedig javarészt Szilárdffy Zoltán szakértelmét dicséri. - „A betű öl, a lélek, ami éltet." Az ide vetett szürke betűk aligha engednek valamit sejteni a 8oEji Geou-ból, amit a kötet visszatükröz. 194 Zeller
