Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Rokay Zoltán: Könyvek Theodor W. Adorno 100. születésnapja alkalmából (1903. 09. 11.)
fúrt - Homage-ához hasonló Frankfurt iránti szerelmi vallomással zárja művét. Lorenz Jáger Adorno-könyve: nézete szerint Adorno kritikai álláspontja nem helytelen, de már kialakulásakor időszerűtlen volt, s egy fikcióból élt, miután Adorno nem vett részt az ötvenes évek fejlődésében, sem a zenei, sem a színházi, sem a képzőművészeti életben. Élesen bírálja Jáger Adorno társadalomfogalmát, amely Adorno szerint „tabula rasa" (244. old.), s ebből egyedül a megváltoztatás következhet. Jáger véleménye szerint Adorno szociológiája az „ellenségeskedés fenomenológiájává" kövült, amely éppúgy cserbenhagyta a tüntető egyetemistákat, mint mesterüket. Ugyanígy bírálja Jáger Adorno ontológia-előadásait, amelyet Adorno úgy értelmezett, mint a reakció és a haladás harcát, amennyiben a heideggeri anakronisztikus, „erdő mögötti" (feltehetőleg utalás Heidegger schwarz- waldi kunyhójára) helytelen filozófiájával szembeállítja a modern, racionális, transzparens, városi filozófiát. (Adorno legélesebb Heidegger-bírálata a „Jargon der Eigentlichkeit"-ben található; kérdés azonban, vajon mi rejlik Adomo legalább olyan skurilis „jargon"-ja mögött, mint amilyen Heideggeré, s ennek melyek a végső következményei?) Jáger véleménye szerint Jaques Derridára (t 2004. 10. 08.) kellett várni, hogy Heidegger tényleges teljesítménye értelmes vita tárgyát képezhesse (255). Akihez valaha akárcsak kósza hírek is eljutottak Adornoról, hiányolni fogja a közte és Max Horkheimer közötti kapcsolat részletesebb ismertetését és értékelését. Ezek figyelmét szabadjon felhívni a Golo Mann - affaira és Lorenz Jáger cikkére a Frankfurter Allgemeine Zeitungban (1999, Nr. 237. kedd, október 12., lásd 49. old.): „Heiliger Dankgesank eines Genese- nen an die Dialektik" (Egy meggyógyult szent hálaéneke a dialektikához). (A liverpooli egyetem Gerard Delanty kiadó 4 kötetbe gyűjtve adja ki a legkiválóbbnak ítélt angol nyelvű Adorno-tanul- mányokat. Tervezett határidő: 2004 áprilisa. A szerzők között szerepel HELLER Ágnes, The Positivist Dispute as a Turning Point in German Post-War Theory. I. kötet, 3. rész.) Végül megkérdezheti valaki: Mi köze a teológiának Adornohoz? A válasz: az 1970-es években a teológia vállalta, hogy szembesüljön a negatív dialektikával és a frankfurti iskola stílusával. Az idézett Czuma-tanulmányon túl, itt megemlíthetjük Walter Kern S. J., Hegel, Marx und die Frankfurter Schule c. írását (Stimmen dér Zeit, 186/1970, 217.) Annemarie Gethmann - Siefert, Theologische Perspek- tiven im marxistischen Humanismus (Orien- tierung 1970, 223.) és evagélikus részről Traugott Koch - Klaus Kodalle, Nega- tivitat und Versöhnung. Die negative Dialek- titk Th. W. Adornos und das Dilemma einer Theorie der Gegenwart, in: Philosophisches Jahrbuch 78(1971)378. Külön magára vonta a teológia figyelmét M. HORKHEIMER, Die Sehnsucht nach dem ganz Anderen. Ein Interview mit Kommentár von H. Gum- nior (Stundenbücher 97) Hamburg 1970. Rokay Zoltán 193
