Teológia - Hittudományi Folyóirat 38. (2004)
2004 / 3-4. szám - KÖNYVSZEMLE - Kránitz Mihály: Tarjányi Zoltán: Az erkölcsi erények (Morálteológia III.)
TARJÁNYI ZOLTÁN Az erkölcsi erények (Morálteológia III.) Szent István Társulat, Budapest 2004,158. old. Tarjányi Zoltán a 2001-es tanévtől vezeti az Erkölcsteológiai tanszéket Boda László professzor utódaként. A nemzedékváltás egyúttal az oktatás területén is újat hozott, a saját jegyzetsorozat megkezdésével. A most megjelent „Erkölcsi erények" című kötet az ún. „sarkalatos erényeket" elemzi. Tarjányi professzor már licentia és doktori dolgozatában is morálteológiai kérdésekkel foglalkozott (A tökéletességre törekvés monasztikus intézményes formáinak teológiai alapja, 1975; A II. Vatikáni Zsinat és a monasztikus engedelmeségi koncepció, 1977). A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar hallgatói számára írt jegyzet három nagy fejezetben bontja ki az erkölcsi erényekről szóló tanítást. Az első fejezet (7-23. old.) először a klasszikus filozófia gondolkodóitól és elsősorban Szókratésztől indul ki, bár az emberi magatartást is érintő preszokrati- kus Hérakleitosz töredékei is megfelelő alapot és kiindulási pontot jelentenek. A filozófusok (Szókratész, Platón, Arisztotelész) erényekkel kapcsolatos gondolatai az emberi cselekvés elemzése szemszögéből kerülnek átfogó módon bemutatásra. Ezt követően az ókori görögökhöz közelítve az epikureus (Epikurosz), a sztoikus (Zénón, Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius) és az újplatónikus (Philon, Plotinosz) szemléletmód utalásai következnek, kitekintéssel a keresztény gondolkodókra is. Időrendben a Szentíráshoz eljutva, az ó- és az újszövetség erényfelfogás kifejtése zárja az első fejezetet. A második fejezet (24-71. old.) hét alpontban a teológia történetében helyezi el a sarkalatos erényeket, kezdve Jézus evangéliumi erkölcsiségétől, az egyházatyákon és az egyház jelentős teológusain át egészen napjainkig. Kiemelkedő rész Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás erényértelmezése. Az előbbinél az erény a szeretet helyes rendje (ordo caritatis) és az igazi boldogságra irányul, míg az utóbbinál az erény jó cselekvőkészség (virtus est habitus operativus bonus), mely a legfőbb jó (Summum Bonum), vagyis Isten felé törekszik, ezért a szeretet az összes erény alapja és hordozója. A nyolcadik alpont összegzi az előzőeket, kiemelve a Katolikus Egyház Katekizmusa (1992) definícióját (Az erény állandó és szilárd készség a jó megtételére) és II. János Pálnak az erkölcstannal kapcsolatos encikli- káját (Veritatis splendor, 1993), ahol megjelenik, hogy az igazi jóhoz való természetbeli hasonlóság többek között a sarkalatos erényekben is gyökerezik (VS 64). A harmadik, egyben utolsó fejezet (72- 153. old.) a négy sarkalatos erény tartalmi áttekintését nyújtja. Az okosság, az igazságosság, a bátorság és a mértéktartás/ mértékletesség négyese kiegészül az alázat erényének magyarázatával. Mind az öt esetben megközelítőleg azonos rend190 Könyvszemle
